Boldogság? Nincsen olyan ékszer ,
csak hiszed , mikor visszanézel ,
s átleng a kékség homlokára
diófalombnak fénye-árnya.

A kert , az volt , virággal , kúttal ,
hű kutyával , meg gyalogúttal
utcavégen , határba hajló ,
s határ - nyarakból átaranyló ,

De boldogság? Ne mondd ki könnyen!
Arcod senki sem látta könnyben?
Megsúgom én: valaki látta ,
s futott a sok-sok gondbarázda.

Zászló is volt , éneklő selyme ,
vágya lobbant a végtelenre ,
s máris halkult vágyhitű ének , -
semmibe vitték messzeségek.

Boldogság? Nincsen olyan álom.
Tündértavasz-cseresznyefákon
hiába szorgosak a méhek ,
a Nagy Kaptárig el nem érnek.

Boldogság? Égdús szerelemnek
szikrája gyújt gyönyörű percet ,
de adhat fényt e félsötétnek ,
amelynek neve - gúnyból - élet?

Boldogság? Olyan idő nincsen ,
de ha várod , hogy visszaintsen ,
el-elsuhannak angyalszárnyak ,
s ölel múltba-képzelt varázslat.

Ha volna boldogság , s a titka
kinyílna - szépségre tanítna ,
s ébredne egy seholsincs-isten
piros csillaga a szívekben.