Tölgyfák között, síri csöndben
egy lány ül a földön sűrű ködben
hófehér bőrét az eső tisztítja
fekete haját a szél simítja

Gyönyörű e lány, vörös a szeme
tűzben lángol mindkét keze
Ő az! Ki más, a végzet úrnője
kivel végzett egykor az Isten tőre

Lelke a pokolra szállt
de bűnös lélekké nem vált
Lucifer, a Sátán vette magához
és ide tette, e tölgyfákhoz

Rátaláltam, én, kit ide kavart a szél
talán a sors keze hozott össze vele
Lucretia-val, a leggyönyörűbb lánnyal
kinek lelke ez erdőben szárnyal

Megérintettem, és ő megérintett engem
nagyon jó volt, pedig tűzben égett lelkem
de Lucretia szeretete megtörte a fájdalmat
Isten most már nem érezhet semmiféle szánalmat

Hisz rátaláltam! Rá, kire mindig is vártam
nála gyönyörűbbet még sohasem láttam
ő is megtalálta bennem, kit kellett
most itt vagyunk a ködben, ülünk egymás mellett.

Ő az a nő, ki minden ideálja
nincs nála szebb és nem is lesz párja
poklon van, mégsem ördögi lény
ő a nap, ő a hold, ő a fény

Nem engedem, hogy bárki közénk álljon
nem engedem, míg élek e világon
bárhol is vagyunk, a poklon, a mennyben
nem engedlek el, nem engedlek szerelmem!

Hogy lehet valaki ennyire jó, ennyire szép
ilyen lányt le nem festhet senki, nincs olyan kép
az ő arcát csak éjjel látod, ha lelkileg ott hagyod azt a világot
csak akarnod kell, hinned kell benne
s láthatod, őt, kinek legtisztább a lelke

És hiába taszította ki őt az Isten
hiába tette őt ide a Sátán
én megtaláltam, és nem engedem el
az életemet, a lelkemet áldozom érte fel

Sokáig voltunk már együtt
ez idő már több mint egy hét
de aztán ránk talált egy furcsa, gonosz lény...

Ő az ki mindent odaadna a lányért
Lucifer, kinek szárnya fagyasztva ég
el akarja tőlem venni, és magával vinni
de nem veheti el, nem veheti el tőlem senki

A Sátán ellen én semmit sem érek
Lucretia segíts, segíts kérlek!
A szerelem erős, nem ismer határt
túl él mindent, túléli a halált!

Mivel a Pokolban voltam, a lelkem égett
a Sátán nem várt, gyorsan lépett
haragja nagy volt, bosszúja hatalmas:
ellenem küldte az éji farkast

Csak egy dolog miatt nem éreztem félelmet:
Lucretia volt, csak ő tartotta bennem a lelket
éreztem szeretetét, éreztem mindenét
éreztem ajkát, illatát, testét!

Eljött a farkas és a Sátán bosszúja
válaszom erre csak egy vörös rózsa
És kinek másnak szánnám, Lucretia-nak
a lánynak, kinek szeretete megérinti a fákat

Bárhol, bármikor álmodtam is róla
eljött az idő, most ütött az óra!
Ahhoz, hogy örökre együtt legyünk
bármin átgázolunk, bármin átmegyünk!

A farkas veszetten rohant felém
majd elkapott, és hatalmasat harapott belém
minden fájdalomnál rosszabb volt ez
nem is fogható a pokoli égéshez!

Szeretem! Lucifer, hát nem érted meg?
Lucretia az egyetlen, akiért élek
Kérlek, legyen benned jóság!
Kérlek, hisz a legszebb angyal voltál!

A szerelem fűtött, és ő ott volt közel hozzám
megértettük egymást, már nem éreztem sodrást
szemem rajta kívül senki mást nem láthat
nincs pokol, nincs mennyország mi közénk állhat!

A Sátánt csak a gyűlölet fűtötte
de ekkor megláttam, hogy áll valaki mögötte...

Ott állt ő, Lucretia, ki a végzet tőrét fogta
és közben a szerelem imáját mondta:
"Az igaz szerelmesek sohasem lehetnek boldogok,
őket a pokol választja a szét, és az angyalok!
Mert az Isten és a Sátán elválasztja őket
és a szerelem lángja többé ki nem törhet!"

"Örökre együtt!"
Ezt kiáltotta, és ekkor a tőrt magába szúrta!

Térde estem, kezem a forró homokot érintette!
A fájdalom bárminél nagyobb volt és szívemet égette
Ó, te jó ég, meghalt ki miatt éltem
Miatta én gonosztól sohasem féltem.

Kinyitottam szemem, már a Földön voltam
megláttam kihűlt testét és egy szót sem szóltam
nem bírtam, hisz előttem a teste
megcsókolnám, átölelném, de hiányzik a lelke!

Utolsó útjára kísértem Carpathia-ban
itt kellett eltemetnem, csakis az otthonában
sírjára írattam a szerelem imáját
és újra és újra mondtam szívem balladáját:

Ő az a nő, ki minden ideálja
nincs nála szebb és nem is lesz párja
poklon volt, de nem volt ördögi lény
ő volt a nap, a hold és a fény

(Denny)