A sötétben mocorogtam
már nem éreztem önmagam
elvesztettem szerelmem
és vele együtt életem

Lindának hívták, és ő volt az élet
elvették tőlem, ez volt az ítélet

Fellázadtam ellenük,
kik tanítását annyiszor hallgattam
kiknek voltam jelképes gyermekük
és őket elárulni soha nem akartam

Lindával a szerelem kertjében találtunk egymásra
a sors szívünket örökre össze zárta
ekkor a kertben isteni zene szólt
és haja lágysága mindennél gyönyörűbb volt

És szerettük egymást
úgy mint más senki
annyira mint Linda
senki nem tudott szeretni

Minden héten adtam neki egy fekete rózsát
hogy lássa mennyire szeretem
és velem mindig megoszotta képzeletbeli trónját!
Őt tőlem soha el nem engedem!

Ajkai pirosan ragyogtak
hófehér arcán boldogság-könnyek táncoltak
szemeinél aligha találni gyönyörűbbet
Vele mindig együtt néztük a felhőket

Egymáséi voltunk, és nagyon boldogok
éjjel miénk voltak a csillagok
és mikor a kezébe került egy-egy fekete rózsa
együtt néztünk fel a gyönyörű szép holdra

Ha akarná, lehoznám neki az összes csillagot
hogy szeme örökké így ragyogjon
egyszerűen nagyon szeretem ezt a lányt
és mi eddig bántott, az mostanra már nem fáj


Linda!
Egy fekete rózsa szerelmem jelképe
mikor rád gondolok, mindig felnézek az égre
a csillagokban szemeidet látom
és érintésedet már újra alig várom

E fekete haj párja, csakis egy ilyen rózsa
mely minden szépet elárul róla
bár arca szépségét leírni nem tudom
egy ilyen virággal jelképezni fogom!

Mikor egyedül ülünk az éjszakában
úgy érzem örömömben meghalok
hisz nagyon nagy szeretetre lelek karjában
és ekkor hihetetlenül boldog vagyok!

A templomba minden vasárnap kellett járnom
Lindát órákon keresztül kellett várnom
de kötelességem volt ilyen helyre járni
és mindig is jó volt Isten jóságát látni

Lindához mindig is nagyon gyorsan futottam
a rózsát neki mindig vasárnap adtam
már alig vártam őt, hogy újra találkozzunk
hogy egymás karjaiban szeretet kapjunk

Ezzel a lánnyal megleltem életem értelmét
Lindával megleltem életem szerelmét
nekem nincs szükségem másra,
ő nem más nekem, mint az életem fája

Linda!
Egy fekete rózsa szerelmem jelképe
mikor rád gondolok, mindig felnézek az égre
a csillagokban szemeidet látom
és érintésedet már újra alig várom

Minden éjjel együtt néztük a teliholdat
és azokra gondoltunk, kik most egymásra várakoznak
kik nagyon szeretik egymást, mégsem lehetnek együtt
pedig hidd el a nagy szerelmet biztosan megleljük

Hihetetlen kisugárzása volt a lánynak
olyan volt mint első lehullott levele egy fának
mikor velem van boldog, de amikor egyedül, szomorú
mint egy elhagyatott síron a koszorú

Az egyik vasárnap a bokron már csak egy rózsa maradt
nem gondoltam volna, hogy az idő ily gyorsan halad
miután leszakítottam a rózsát, azonnal szaladtam hozzá!

A szerelem kertjében már nem találtam őt
átfésültem mindent, de nem láttam
elvesztettem szerelmem, elvesztettem a nőt
kire azt hittem örökké rátaláltam

Linda, gyere elő, ne hagyj itt engem
ne hagyj el engem, egyetlen szerelmem
Egy fekete rózsa szerelmem jelképe
mikor rád gondolok, mindig felnézek az égre


Linda! kiáltottam, hisz megláttam
szíve szomorú, de boldog lenne nálam
gyalog viszik valahova, de nem nagyon látom
ez nem lehetséges, ez biztos valami rossz álom

Nem hittem a szememnek, a keresztények vitték
azt hitték, hogy boszorkány, ezért elítélték
megfordult bennem minden, megfordult a világ
hogy lehetnek ilyenek, ne bántsátok Lindát!

Rohantam, futottam, a szerelem szele vitt
nem érdekelt már semmi, főleg nem a hit
már késő volt, mikor odaértem
és megtörtént a legrosszabb:
odalett amiért éltem...

Linda! Ne! Ne hagyj itt kérlek!
Veled megyek, nekem nem kell ez az élet
miért tették ezt veled, miért ítéltek halálra
ha itt maradok, nem lelek másra, csak magányra

Ájultan estem össze, azt éreztem, meghalok
Lindával már csak odaát lehetünk boldogok...



Mégsem haltam meg, egy temetőben ébredtem
rátaláltam Linda sírjára, és szerelmét újra éreztem
éreztem mindenét, láttam hosszú, fekete haját
hallottam fülemben minden egyes szavát

Egész este itt voltam mellette
nem megyek el innen, itt leszek örökre...

Az utolsó fekete rózsa még ott volt kezemben
és rátettem a sírjára, hogy érezze szerelmem
Hisz Linda volt az egyetlen akiért éltem
karjaiban soha senkitől nem féltem

Linda!
Ez az utolsó fekete rózsa szerelmem jelképe
amikor rád gondolok, mindig felnézek az égre
a csillagokban szemeidet látom
és érintésedet már újra alig várom

"Most itt van ez az utolsó rózsa,
és mint máskor tettük, újra felnézek a holdra.
Téged látlak, téged várlak"

Álmos voltam, lefekeküdtem sírja mellé
olyan volt, mintha újra együtt lennénk
éreztem hogy a kezét a szívemre helyezte
és én ott aludtam el mellette...


(Denny)