Bocsánat itt a zárószövegemet véletlenül az utolsó versszak elé tettem. Mégegyszer elnézést kérek. Inkább nézd meg a novemberit a mai dátummal. ott talán jobb

Ősz asszony

Ősz asszony a völgyben kószál,
hajlongva a fák alatt,
színeiből itt is, ott is
egy-egy tarka folt marad.

Erdő-mező gyümölcseit
gyűjtögeti szorgosan,
napvirágos kosarában
máris sok-sok bogyó van

Megpihen a domb tövében
ahol álmos bogarak
ásítozó lassúsággal
avar ágyba omlanak.

Annyira remek ez a kép is hogy mindekettőt, az Ősz 1 és Ősz 2.-t feltettem ma az önállóan feltett két vershez is. Remélem nem ellenzed.
Gratulálok fefo

Ám amikor megérkezik
fehér fátylában a dér
Ősz asszony is hazasiet,
nehogy itt érje a tél.

Milyen szép!

Emlékszel a tavalyelőtti őszi képeidre? Ez teljesen más, és mégis - lelkében - ugyanaz! Nagyon élvezem, hogy ugyanazt a témát más látásmóddal, mégis a saját világodon belül tudod megfogalmazni!

Lassan már baromi büszke leszek rá, hogy személyesen is ismerhetlek!:-D
És: Kimondhatatlanul örülök neki, hogy ilyen csodákat tudsz alkotni!

Gratulálok!

Üdv: Hajcihő

És a fák ! a beszélő fák és árnyaik, Eddig nem láttam ilyennek a színeket sem, de most az "új szemem"-el megáldottan, látom, hogy van több fény, több szín, több élmény, mint amit eddig láttam. Remélem ez a sorozat is folytatódik. mint a legújabbak is.

gratulálok: fefo