Feltöltve: 2004-05-15 20:54:42
Megtekintve: 6086
MINT LA FONTAINE TÜCSKE...
A tücsköket ringatta őszi kék.
Hegedűjükben a nyárról mesék
szunnyadtak el , megpihent a vonó.
A felhő-csend fehér volt , altató.
Akkor átölelt erdő , rét , haza ,
s földi szívben az égi szív maga
dobogott még , s a hangya-lét velem
szorgoskodott át fűszál-életen.
A gyermekkor piros labdája szállt.
Nemcsak a bú: öröm is rámtalált ,
s fel-felcsillant egy csillag-álmú szó.
Hittük , hogy egyszer ez lesz a való.
Most , mint La Fontaine tücske , oly szegény
vagyok szeles rét rideg peremén.
Abból , mit hangya-lét adott , maradt?
Kifosztották kamrám , magtáramat.
Ha tücsök kopogtat be , nálam ő
mást nem talál csak mit dúló idő
még otthagyott: vágyként egy más hazát -
földi szívben égi szív csillagát.
Hegedűjükben a nyárról mesék
szunnyadtak el , megpihent a vonó.
A felhő-csend fehér volt , altató.
Akkor átölelt erdő , rét , haza ,
s földi szívben az égi szív maga
dobogott még , s a hangya-lét velem
szorgoskodott át fűszál-életen.
A gyermekkor piros labdája szállt.
Nemcsak a bú: öröm is rámtalált ,
s fel-felcsillant egy csillag-álmú szó.
Hittük , hogy egyszer ez lesz a való.
Most , mint La Fontaine tücske , oly szegény
vagyok szeles rét rideg peremén.
Abból , mit hangya-lét adott , maradt?
Kifosztották kamrám , magtáramat.
Ha tücsök kopogtat be , nálam ő
mást nem talál csak mit dúló idő
még otthagyott: vágyként egy más hazát -
földi szívben égi szív csillagát.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-05-08 08:37:22
Kedves Magnólia!
Ez gyönyörű vers!
Ettől függetlenül: az a tücsök sok tekintetben nagyon szegény.
Szívélyes üdvözlettel: Miklós (Lelkes Miklós)
2009-05-08 00:31:29
Dobos Hajnal
NEKROLÓG
Kardjukba dőltek mind a fűzek,
Villog a nyárfák fonák-ezüstje,
Felforr az ég -- nyár az üstje.
Két almalevél közt, épp ahol
hintáz egy méla pók, mint aki játszik
-- a világmindenség kilátszik.
Három nap, három éjen úgy húzta
egy tücsök a boldogság
zengedelmét -- szép mese --
hogy egyik reggelre éhenhalt bele.
Tegnap temettük. "Dalától meg ne váljon
-- fohászunk tisztesség a hitnek --
az örökkévaló bogár-túlvilágon!"
Költő, ha elmégy e kupacka mellett,
ne mondd: "Szegény, bolond tücsök!"
Nem szegény az, aki énekelhet!