A FARKAS ÉS A SZABADSÁG

A farkas az Erdei Szabadság Ünnepén egy fatönkről szónokolt az összegyűlt állatoknak:
- Valamennyi ősöm imádta a szabadságot! Ezt a költők is tanúsíthatják, Petőfi
Sándor dalt írt a szabadságot úgy szerető farkasokról!
Az állatok tapsoltak, éljeneztek, ki-ki a maga módján. Csupán egy öreg nyúlapóka mormogta a bajusza alatt önmagának:
- No és mit értetek, ti ordasok, a szabadság alatt?

A SAS ÉLESLÁTÁSA

A madarak nagy számban gyűltek össze és követelték: szobrot, hősi emlékművet kell állítani a sasnak, az erdők és mezők honát önzetlenül védelmezőnek! A szajkó, mint szokásos főbeszélő, nagy hangon hirdette:
- Nincs a sasnál bátrabb madár, a kőszáli sas még a farkas gerincét is képes összeroppantani! No és minden madárnál élesebben látja a dolgokat fenséges magasából!
A madarak, akiknél sokkal kelendőbb a kukac és egyéb csőrbe való, mint a gondolkodás, buzgón helyeseltek.
Egy kis bíbic más véleményen volt. Csendesen így szólt:
- No azért ami a sas éleslátását és önzetlenségét illeti...
A mellette levő búbos banka, akit szép fejdísze miatt "indián madárnak" is neveztek olykor, odasúgta neki:
- Ne folytasd, te bikfic! A végén oda jutsz, ahová az a szent civilizáció juttatta az ember-indiánokat...

BREKEGŐK

A bölcselő kis faházban nyaralt, tavacska partján. Nos a béka azért béka, hogy brekegjen, brakkogjon, kuruttyoljon, - de a bölcselő úgy vélte: túlzás, ami túlzás. Amikor arra sétált, megkérdezte a békákat:
- Minek ez a fülsüketítő békahangoskodás?
- Azért könyörgünk a felettünk levő, Nagy Esőhatalmú Békához, hogy ne száradjon ki a tó!
A bölcselő erre semmit sem szólt. A tó tényleg nem száradt ki, - jóideig.
Ám nagy forróság jött, visszahúzódott a vize, sok béka elpusztult. A békabrekegés viszont még hangosabb lett.
A bölcselő sétája közben megint megkérdezte a békákat:
- No és most miért ez a nagy brekegés? A tó kiszáradóban...
- Most azért brekedünk olyan hangosan, hogy jöjjön az eső! - válaszolták a békák.
A tó azonban kiszáradt. Még több béka pusztult el. A brekegés viszont erősebb lett.
- Most miért brekegtek annyira? - tudakolta a bölcselő a derék vizinépségtől.
- Azért brekegünk, hogy eljöjjön az eső, megteljen vízzel a tó! - mondták a bölcselő kérdését még mindig kissé együgyűnek tartó kétéltűek.
Az eső nagyon sokáig nem jött, de azután úgy zuhogott az égből, hogy a tó megduzzadt vize egészen a bölcselő faházacskájáig ért.
A békahad rettentő nagy hálabrekegést koncertezett.
- Hát a Nagy Esőhatalmú Békának százszor könnyebb dolga van, mint bármelyik jósnak! Nincs szüksége még nosztradámuszi tehetségre sem! - mosolyodott el a bölcselő.

A MAJMOK VÁLASZTÁSA

A majmok vezérválasztásra készültek. A róka távoli tájról jött a majmok közé, hogy Durvadorgán Morgán, egy alakra impozásan nagyfejű majom mellett korteskedjen, őt dícsérgesse a majmoknak, bár ez a majom volt a legönzőbb, legnagyszájúbb, legverekedősebb valamennyi vezérjelölt között. Meg is választották. No nem mintha a többi vezérjelölt majomszent lett volna...
A bölcs már a majmok vezérválasztása után sétált az erdő felé. Néhány majom a bölcselő után szaladt, kérdezgették:
- Jól választottunk?! Mi a véleménye az új vezérről, Durvadorgánról?
A bölcselő elmosolyodott:
- Bár a majomvezér-jelöltek közül választhattatok volna némileg jobbat, de az emberek között azért akad sok olyan vezérjelölt, aki nála még rosszabb. Ám ha sokáig majmoljátok az embereket, egy csúnya napon ráébredtek: emberré váltatok!
A majmok nem voltak túl okosak, ezért a bölcselő szavait dícséretükként magyarázták.

TETOVINCIKÁK

A csacska majomlánykák körében nagy divattá lett, hogy éles kődarabbal különböző színű festékeket erőszakoljanak a bőrükbe, testük változatos helyein, örökbélyegnek. Különösen a nagy, giccses minták voltak kedveltek.
Néhány ilyen majomlányka a bölcselő erdőszéli sátrához futott, kérdezgették a kezében könyvet tartó tudóst:
- Ugye, szépek ezek a tetoválások, bölcselő úr?!
A bölcselő mosolygott:
- Tudjátok, tetovincikák, valamikor azokat bélyegezték meg, akiket eladtak rabszolgának. Szépek-e rajtatok ezek az ábrák, amelyeket most már örökké viselnetek kell? Az ízlések különbözőek, van ilyen ízlés, van másmilyen, ezért csak annyit mondhatok: szép kis világ ez!
A majomlánykák a bölcs szavait elismerésnek vélték, kielégített hiúsággal, örömmel másztak fel a fára.

(2009)