Az a Puszta ma is temet , temet ,
s igazságért nyúlnak ki holt kezek.
A Folyó kanyarog , szíveken át ,
s minden cseppjében könny , vér , némaság.

...mentek , mentek az Örök Hómezõn ,
botló lábbal csillagba ütközőn.
Szél ölelte át őket , vad idő , -
rongyos éhesnek gyilkos szeretõ.

Ki küldte őket oda? Az a Bűn ,
mely ott zengett sátáni hegedűn ,
gőg-hatalom , fosztogató világ , -
most is hallod ijesztő dallamát.

Minden Emlékmű részekre törött:
oly más-lelkű hajcsár és üldözött ,
még akkor is , ha a végsorsuk egy ,
s varjúhad száll látszat-béke felett!

Ha igazság nem kell , - hallgassatok!
Az a Folyó szívekben kanyarog.
Beszennyezik reklám-zászlós imák , -
elég lehajtott fej és némaság.