megszakadt vonalak
üzenettelen süketsége
és vakra hályogult szemek
guanószilárd várfala óv
monoton ricsajotoktól
Alleluja Alleluja

megrogyott fejfák között
koszorút keresek homlokomra

maradékomat kaparom
kövek alá
borzas ébredéseket
kihunyt szikrák pörsenéseit
pezsgős éjszakáimat
koravén gyermekéveket
hogy ne kísértsek

reméltem, hogy
tegnaptalan lehetek
ha tisztára sikálom csontjaim
vagy elmondok pár miatyánkot
ha már nem hiszek egyet
sem veled sem bennem
de így sem szálltam

visszafejteném magam
tűre tekerve az első láncszemig
tényleg vannak még
akik mint a párkák
sorsunkból kötnek szövedéket?

tegnap angyalt láttam
lepke szállt kezemre
lebbenő álca
égi jel