Erőskarú János kedves, daliás legény volt. Macskája is bűvösszemű, jeles- bundás: Fácándi-cicándi Kelemen.
Elképedt János amikor terített asztalánál otttermett egy valóságosan piszkos és köpködős ördög. Hűha! Ő mindenkivel igyekezett jót tenni, gondolta, most mégis viszik, fiatalon, a pokolba?
Nagyon mérges volt az ördög. Azt nem mondta miért, de miután kikapta a tányérból és megette János, meg a cica reggelijét és benyakalt hét kancsó bort, kiderült. Az itóka megoldotta nyelvét. A pokolban kegyetlenül megbüntették valamiért. Most három jótettet kell elkövetnie a Földön .Jótett egy ördögtől?! Ez azután az ördögi kínszenvedés…
János javasolta: segítsen a falu szegényein. Az máris elég egy jótettnek. A cica azonban kitágította az ötletet:
- Menjen el a királyhoz, tisztelt pokolfi uram, hajlítsa a nép felé a szívét! Így az egész országon segíthet…
Hármat köpött, két széket földre lökött a patás, és elrohant. A cica tanácsát viszont megfogadta. A király megnyitotta élelmiszerraktárait, segített az éhezőkön és új, a népnek kedvező törvényeket hozatott.
János és a cica azt gondolták: nem látják viszont ezt a nagyon szőröst, nagyon patást, nagyon udvariatlant.
Rosszul gondolták. Megint beállított hozzájuk. Felmarkolta a tálból János és a cica ebédjét, beletehénkedett János ágyába, horkolt egy sort, majd kiugrott az ágyból, belerúgott a vizesdézsába és ezt ordította:
- Még két jótettem hátravan! Kutyafejű patkány, mocsári macska, most mit tegyek?!
János javasolta: vigye el a köveket a falu melletti pusztaságról és hordjon helyébe iszapot a közeli mocsárból.Csináljon termőföldet a terméketlenből!
Az ördög kétfelé álló koszos füleit vakargatta:
- Nagy munka volna az egymagamnak… Más ördög pedig nem segít, ha jótettről van szó…
- Erre tudok megoldást - szólalt meg a cica. Hitesse el, pokolfi uram, a többi ördöggel, hogy rossztettet hajtanak végre!
- Ez az! - bökött saját fejebúbjára az ördög, de akkorát, hogy tizenkét bolha világgá ugrott, majd pedig köszönés nélkül elnyargalt.
Ezer ördög rossztette hitében három napig vidáman hordta a köveket a terméketlen pusztaságról a pokolba, és cipelte a megtisztított földre dézsában a jó sűrű iszapot. János, a cica, meg a falubeliek színlelték erősen, hogy most nagy kár éri őket. A falu panaszkórusa, jajgatása kísérte az ördögök munkáját. Amikor viszont a pokolbeliek eltávoztak, kitört az általános öröm, kacagás. János a bíróval együtt igazságosan elosztotta a termővé tett földeket. Még abban az évben olyan kukorica nőtt azokon, hogy hét faluból is eljöttek megcsodálni!
Remélte János, meg a cica, hogy többet nem látják az ördögöt .Nos nem minden remény teljesedik. Egy este beállított, dühösen, bűzösen. Felfalta János, meg a cica vacsoráját, és rájukbömbölt:
- Még mindig hátravan egy jótettem! Miért ver engem ilyen büntetésekkel az a pokolmélységes, nagyszarvú királyom?! Mit csináljak? Gyűlölöm a jótetteket!
A cica gondolt egyet, félrevonta az ördögöt és fülébe súgta:
- Láttam amit láttam, míg egérre vártam! János szerelmes zengővölgyi Picicsengős Melindába, abba a csinosfülönfüggős grófkiasasszonyba, pedig csak egyszer találkozott vele. Szerintem a kisasszony is szívesen elegerészgetne Jánossal. Ám mindkettő úgy véli: a másik nem akar szóbaállni vele. No most itt jöhet pokolfi uram jótette! Kérdezze meg a grófkisasszonytól:
“Hová vigyem, gyönyörű hölgy? A pokolba királynőnek vagy szívszerelméhez, itt a Földön?” Százat teszek egy ellen, sőt még többet is, hogy a kisasszony Jánost választja!
Az ördög hetet köpött, négy lábast földre lökött, az udvaron három pulykát felmérgesített, majd elnyargalt. Egy óra múlva azonban ismét ott volt, hátán a grófkisasszonnyal. Az sértődötten ugrott le szarvas lováról:
- Mit vétettem neked, János, hogy az ördöggel hozatsz ide?! Egy szavadba került volna, és eljövök magamtól is!
János akkorát nézett, hogy szemei majdnem kiugrottak a helyükről. Hanem azért helyén volt ám az esze! Nyesőollót ragadott, levágta kertje legszebb rózsaszálait, csokorba kötötte és átnyújtotta a grófkisasszonynak:
- Nem én küldtem hozzád az ördögöt! Egyetlen szavadra futottam volna hozzád, ha hívtál volna! Azt sejtem: az én bájosan ravasz cicamicám bújik meg a dolog mögött… Hanem azért elbeszélgethetnénk egyről-másról a kispadon, holdvilágnál.
A kimagyarázkodásnak mi lett a vége? No igen, később házasság is, de egyelőre annyi puszi, hogy ámult a kerti nyuszi!
Az ördög utálta a csókos jeleneteket. Elnyargalt. Reggelre már el is felejtették őt, de megjelent, féktelen, diadalmas örömmel, meg egy ménkű nagy vasládával. Jánosékra dörgött:
- Megvan a három jótett, most már ismét tehetek rosszat! A házatokra dobom ezt a vasládát!
János ölében ott ült a szépséges grófkisasszony, és ez olyan boldoggá tette, hogy még az ördög fenyegetése sem tudta kihozni a sodrából. Így válaszolt:
- Velem oly nagy jót tettél azzal, hogy ezt a csodálatosan szép és kedves leányt idehoztad, hogy még ezt sem bánom, dobjad! Inkább a házam legyen romokban, mint a szívem!
Bosszús lett az ördög:
- Patkányfarkú kutya, macskafülű eb, zúzát zúzó gézengúzok! Elveszitek szegény ördög kedvét a rossztettektől…
Dühösen feldobta a vasládát, de rosszúl célzott. Nem a házra esett az, hanem a diófára.Közben kinyílt és szerteszét hullottak belőle a szebbnél szebb aranyékszerek. A cica Jánosra kacsintott, és szinte egyszerre kezdték el a siránkozást:
- Ó, te kegyetlen, szívtelen ördög! Mit tettél?! Most egész nap szedegethetjük össze ezeket a sárga vicikvacakokat! Összezúzták a salátát, kalarábét, káposztát…
Elégedett mosoly futott végig az ördög rosszindulat-barázdák szántotta arcán. Lám, mégiscsak sikerült rosszat cselekednie! “Jótett helyébe rosszat várj!” - kiáltott fel. E módosított közmondás után elballagott a pokolba, és végleg ottmaradt.
Azt azonban meg kell jegyeznem: János és a grófkisasszony az ördögnél is elégedettebb volt. A vagyont érő, drágakövekkel kirakott ékszereket összeszedték. A cica furfangos mesterkedéseiért tizenhárom csókot kapott a kisasszonytól, Jánostól pedig egy egész sültcsirkét, fényes porcelántálon. Ti döntsétek el, hogy melyiknek örült jobban!