Chilli, ez nekem mindig egy külön élmény, mikor mesélsz a képeidről! Köszönöm!!

Köszönöm Nektek!

Ennek a képnek így utólag belegondolva, hosszú évekre visszamenő előzményei vannak. Rengeteg véletlen furcsa kapcsolódásának az eredménye.

El is kezdem az elején.:-)

2005 vége felé, amikor is komoly egészségi problémáim voltak, Kiskunhalastól messze, egy dunántúli faluban töltöttem el hosszú időt. Olykor-olykor hazalátogattam és egy ilyen utam alkalmából az egyik pályaudvaron álló árusnál megpillantottam egy könyvet. Szokatlan volt a borítója abban a közegben ahol milliónyi ponyvaregény, meg krimi, meg mindenféle pletykalap volt a kínálat.

Tanja Kinkel: Bábjátékosok című regényét pillantottam meg, amit egyből megvettem, gondolván, hogy jó időtöltés lesz majd a hosszú vonatozások alkalmával. Nos, ez a könyv egy történelmi regény, a reneszánsz korából, amikor a nagy kereskedő családok tartották a kezükben a hatalmat egész Európában.

Szavija (a kép címében még egy "h" betű is helyet kapott) egy fiatal cigánylány, aki mellesleg boszorkánysággal foglalkozik és a könyv főhősének lesz a szerelme.... , no de nem ez a lényeg.

Ezt a könyvet mindig akkor olvastam amikor hosszabb utazásra indultam. Így majdnem négy év elteltével elfogytak az oldalak, mind a 657.
Nemrégiben ismét azon a pályaudvaron voltam, ahol annak idején a könyvet megvettem. Mivel nem volt olvasmányom, neki láttam felkutatni azt az árust, akitől vettem régebben a könyvet, hátha van nála hasonló. Nem volt sem az árus, sem a könyvek. Volt még fél órám a vonat indulásáig, így tovább mentem a többi árus felé. Hasonló kép fogadott mint annál a másiknál 2005-ben. Végig kutattam minden könyvhalmot ,de semmi olyat nem találtam, ami méltó folytatása lehetne annak az élménynek, amit ez a könyv évekig nyújtott.
Amikor már feladtam és elindultam, hogy felszálljak a már a vágányra betolt vonatomra, megpillantottam egy dobozt az árus pultja alatt, tele régi újságokkal. Fotóművészeti újságok voltak benne, 4-5 évvel ezelőtti kiadások. Fellapoztam az elsőt ami a kezem ügyébe akadt, és megláttam Kálmán Kata: "Cigánylány a kőhídon, Jászjákóhalma, 1937" című fotóját.
belevetettem magam a keresgélésbe a dobozban. Szinte az összes példányt megvettem, amit csak találtam. Nagyon örültem ezeknek a kincseknek.

Aztán hazajöttem, nézegettem az újságokat, és (két és fél óra alatt) megfestettem "Szavijáht" úgy, ahogyan én látom.

Érdekes volt szembesülnöm azzal, hogy éveket kellett várnom egy olyan képre, aminek az elkészítéséhez minimális időre volt szükség.:-))))

Köszönöm a figyelmeteket!

Üdv.: Chilli

Egyetértek Hajcival! Annyira egyedi és sajátos a stílusod, hogy összekeverhetetlen! Gratulálok Chilli barátom, és kérlek gyere gyakrabban, mert sokan várunk!!

Mióta megláttam e képet, keresem a címének eredetét vagy fordítását. (ez már a mániám !), de nem találtam. A kép alapján mit is érthetnék alatta ? Talán a színek váltakozása, váltása, talán megmutatod nekünk, a más színben élő világokat Talán a kezedben és a lelkedben ezer színben él a világ, és mind milyen csodás, milyen éltető, milyen különleges, milyen ismerős és mégis ismeretlenként megmutatkozó látomás. Elnézést, ha bolondságot mondtam. Üdv. fefo

Most már van - nem kevés - összehasonlítási alapom.

És, ha bármilyen irányzatban is kísérletezel, már egészen bizonyosan meg tudom állapítani, hogy ez egy S.L. festmény, szóval határozott egyedi stílusod van, de olyan, ami nem "ül rá" az alkotásra, ellenkezőleg: Ez teszi érdekessé, elgondolkodtatóvá, egyedivé, művészetté!

Gratulálok, és örülök!

Üdv: Hajcihő