Hát a halottak nagyon furcsa lények:
lét-öltözetük olykor sebet éget,
ha hozzánkér...S más szimptómákkal együtt
fájni kezd, - ezt-azt talán rosszul tettük?
Lét-öltözetük? Hiszen nincsenek már!
Ám mégis vannak, az az érzés itt jár
múlt-temetőből, és életre keltjük
őket magunkban, - s újra eltemetjük.
Akarjuk ezt? Én nem akarom. Mégsem
tehetek mást. Árnyék tűnik a fényben,
de minden árnyék mégis fény szülötte...
Fényben, létben maradni mindörökre
nagyon rossz volna, - akkor mire vágynak
emberkéi képzelet-létvilágnak?
Ami rossz, itt, e létben, megtagadtam, -
de fáj: rosszat is viszek önmagamban,
egy-két halottal szemben az adósság
csak megmaradt (megcsalatott a jóság)...
Akkor már jobb emléke ellenségnek,
igaztalan döfése tőrnek, késnek,
amely elért, vérrel, könnyel, - de mondom:
ott legalább nincsen adósság-gondom.
(S hozzáteszem: mit végképp nem akartak
tőrök, kések, - azért kincset is adtak,
mert fájó sebbel sokkal messzebb látni,
s ki Utazó, minden tájra kíváncsi.)

Hát a halottak nagyon furcsa lények...
Halottak? Igen! S rájössz: mégis élnek.
Régi tettük tovább tesz, jót vagy rosszat,
elhozhat hamis múltat holnapoknak,
vagy intő szót: "Tévút! Azt nehogy válaszd!"
Halott múlt élő jelent mindig áthat.

A jó utat látom, hiába (s látta
előttem sok Utazó bátorsága).
Egy keresztúton állok: lét-kereszten,
és felelek, nem-létből, elfeledten,
ha kérdezel. Nem kell válasz?! Ne kérdezz!
Keress más választ széthullt Messzeséghez!
Ijeszt a volt-vér, könny, kőfák komorja?
Ha költő vagy, ne légy gyávaság foglya!
Félni félhetsz, - de láss! Ha Csillag éget
jelet, félelem is hozhat merészet.
A gyávaság nem! Népnek is, mely gyáva,
élete csupán: pestises halála.
Elfeketül erkölcsében, s a Nincsben
sem méltó arra: Csillag rátekintsen.

Ó, a halottak nagyon furcsa lények!
Eltávoztak? Közöttünk, bennünk élnek!
Tovább tesznek. Jót, rosszat. Tovább kérnek
tetteket. Jókat, rosszakat. Remélnek,
de már mibennünk. Ó, annyiszor láttam,
s látom a velem utazó világban!
Jó és rossz tettek. Sokféle halottak.
Jó volna rossznak tartani a rosszat,
s jónak a jót! Naiv, korai álom?
Biztosan az. Szépségét mégis látom,
míg utazom. Alkonypirosban. Hitben:
az a Szépség egy más-köntösű isten,
s elhagyott élőt egyszer összebékít
hulló halottal, - földivel az égit.

(2009)