Hegyek völgyeken ívelt át az utam,
Jó lovam hátán arattam diadalt.
De mégsem találtam sosem a helyem,
Minden határ csak csalódás volt nekem.
S bár lelkem mint sólyom, szabadon szállt,
Testem vérben fürdött mikor aratott a halál.
S csak a borban volt nyugalom, minden másban félelem,
Majd egy éjszakán az örök létnek adtam lelkemet.