Egy házaspár nagyon szeretett volna gyereket, ám nem hogy egykettőre, de háromra-négyre sem lett meg.Hanem hát ötre igen.
Fürdette, szoptatta az asszony a fiúcskát, Finifáni Jankót, örömmel.Később meg tejbepapiztatta.Nõtt is gyerek, mint a gomba, de nemigen akart megszólalni, pedig ugyancsak várták, hogy kimondja: Mama! Papa!
Egyszer azután megnyomta a gyerek mamácskája orrát és így szólt:
- Gombocska! Bolondocska!
A papája orrával ugyanezt tette, ugyanígy.
Örültek a szülők, dicsekedtek a dologgal sógornak-komának, ismerős pékinasnak, sarki fűszeresnek egyaránt.
No ebben a dicsekvésben, mint kiderült, sajnos, sok volt a sietség.A gyerek ugyanis kevéssé bővítette szókészletét, mondogatástudományát, de annál inkább igyekezett hasznosítani a gombocska-bolondocskát.
Túlontúl.
Megnyomta a röfimalac orrát:
- Gombocska!
Visított a malac, elszaladt.Utánafutott Finifáni Jankó, rácsapott egy leveles ággal és nevetett:
- Bolondocska!
Ez pedig nem volt igazság, mert akinek erősen megnyomják az orrát, annak joga van elszaladni.
Nem minden gomb, ami kerek vagy gömbölyű, de a gyorsan növekvő gyerek ezt lassan se akarta belátni, legalább is szavajárásában nem.Bár az igaz, hogy csak az igazi gombokat gyűjtögette.
Libapásztorsággal sem lehetett megbízni, mert a lúdnépséget is "felgombosította" bogáncsokkal.Még a fejükre is tett bogáncsot.Gágogtak a libák, fejét csóválta Jankó papája-mamája.
Eljött az idő: beiratták az iskolába.Tetszett Jankónak a tanító néni.
A tanító néninek is Jankó.Hanem hát azt nem lehet megengedni, hogy egy nebuló a tanító néni kabátjáról levágja a gombokat és hazavigye gombgyűjteményébe. Kapott is ezért Jankó kedves szavú figyelmeztetést először, komoly oktatóbeszédet másodszor-harmadszor, de negyedszerre már intőt, vagyis korholó szavakat fehér papiroson.Megsértődött Jankó a tanító nénire, erősen:
- Bolondocska!
Jankó édesapja-édesanyja sem helyeselte a fiú csínytevéseit.Úgy gondolták, igenis Jankó tehet arról, hogy az összekuporodott sündisznó-gombocska megszúrta a tanító néni kezét.A sündisznó ugyanis nem magától mászott bele a tanító néni kalapjába, hanem Jankó segítségével.Bolondocska ide, bolondocska oda, - amit nem szabad, azt nem szabad!
- Mi lesz így belőled?! - szegezte neki Jankónak a kérdést aggódó édesapja. Édesanyja hasonlóan vélekedett.
Így hát Jankó a szüleire is megsértődött.Úgy döntött: világgá megy.Lesz, ami lesz!
Előhúzta a fészerből a talicskát és a padlásról lehordott bele hat gömbölyű "disznósajt-gombocskát", meg a konyhából is elcsent egy óriási kerek cipót, "kenyérgombocskát".Nekivágott teli talicskástul a bolondocska világnak.Olykor jócskán megpihent, de az is igaz: tólta a talicskát derekasan, amikor tólta.
A hetedik erdőben elébeállott egy hétpróbás zsivány.Nem vette le a hátáról a puskát, mert gyerekmadárnál felesleges ilyesmi, csak ráordított varjúrémisztgető hangon:
- Hová mégy, te kölyök?! Loptad azt a talicskát? Mi van benne?!
Jankó nem ijedt meg, visszaordított a rablónak:
- Világgá! Nem loptam! Disznósajt-gombocska! Nem látod, te bácsi-bolondocska?!
Megtetszett a zsiványnak a gyerek, bajszot pödört és mézesebb hangon folytatta:
- Tudod mit, te kutyaütő-kelemenke?! Nálam van a világ vége.Itt kitanulhatod a zsi..., akarom mondani az utasmegállító mesterséget.Könnyű az és jól fizet.Kell hozzá puska, pisztoly, jó erős hang: PÉNZT VAGY ÉLETET! No, persze, ész is, hogy kire fogd a puskát.Szegény ördögöktől csak üres erszényt várhatsz...
Pici fillér, az is lyukas, leszel útonálló-inas?!
Tetszett Jankónak, ha nem is a zsivány, de annak kabátján a sok ezüstgombocska.Elment vele a zsivány barlangjába.
Az útonálló három napig heverészgetett, eszegetett-iszogatott a barlangban, de utána látta: kiürült a boroshordócska, menni kell megint rabolgatni.Hej, ilyen e cudar élet, szőlőlevet ki ad néked?!
Kereste a kabátját.Meg is találta, mert nem tűnt el nyomtalanul.Ott volt a szarvasagancs-fogason, de gomtalanul.Nem volt túl fogas kérdés, hogy miért lett e kabát gombtalan.
Térdére fektette a rabló Finifáni Jankót és elfenekelte, mint a hétfenekű dobot. Mellékbüntetésül nem vitte magával rabolni, hanem otthagyta árválkodni a barlangban.Ha megszökik, megszökik, nem kár az ilyen vásott, gombeltűntető kölyökért!
Nagyon megsértődött Jankó a zsiványra.Hiszen ez nem is bolondocska, hanem bolond!Nem talál meg néhány gombot, s ebből csinál ily nagy gondot?!Hamis kutyus, hat vak ló, gomb és gomba mire jó? Gyűjteni, gyűjtögetni!
Szétnézett Jankó a barlangban.Talált egy vasládát.Lakat volt rajta, de a lakathoz kulcs is akadt.Kinyitotta.A szép gömbölyű igazgyöngyöket, a ragyogó kerek "ékszergombocskákat", meg a még kerekebb arany- és ezüstpénzeket kiszedte, zsákba rakta, a zsákot meg feldobta a talicskára.A ládát megtöltötte lipes-lapos-szögletesen gomtalan kövekkel, azután lezárta, otthagyta.Ismét nekiindult a bolondocska világnak, teli talicskástul.
Otthon már nagyon bánkódtak Jankó után a szülei, mert szerették ám csudamód, még ha olykor a fejük tetején táncolt is!Lett ám öröm amikor meglátták talicskástól.Ölelgették erősen.
Később a talicskán levő zsákba is belepillantottak.Lett ámulás, bámulás!Hiszen a zsák kinccsel teli! Mikor Jankó elszökött hazulról, még jómódúak is csak szerettek volna lenni, most meg hűha-de-gazdagok!Repedt fazék, ócska rocska, a világ ily bolondocska?! Nocsak-nocsak, holtig tanul az ember!
Jóra fordult minden.Új házat építettek a Napfényesdombon.Állatokat, szerszámokat, földeket vásároltak a meglévő mellé.Dolgoztak, gyarapodtak.
Jankó szép szál legénnyé lett és egyszer - igaz , csak nagyon finoman-kedvesen - megnyomta egy igen csinos leányzó bájosan pisze orrocskáját:
- Gombocska!
Elfutott a bolondocska leány, de azért vigyázott: olyan gyorsan ne fusson, hogy Jankó utól ne érhesse.Utól is érte a legény, karjaiba zárta.
Lakodalom, holtomiglan-holtodiglan tartó házasság lett ennek a vége.Idővel Jankónak benőtt a fejelágya, megokosodott.A gombgyűjtést viszont nem hagyta abba.Lehet, hogy azóta már az ő gombgyűjteménye a legnagyobb ezen a kerekecske-gombocska-nyúlutánfutócska-bolondocska világon!