Feltöltve: 2009-09-05 06:56:26
Megtekintve: 5992
Egy ablak mégis...
A ház a múltba elfutott.
Egy ablak mégis ittmaradt.
Kinéz, benéz bújócska-kék,
felhőkre hajló pillanat.
A kert a múltba elszaladt.
Egy fűszál mégis ittmaradt.
Kalásza leng, s a kékhez ér
fehér, fénylelkű pillanat.
Öröm, mi volt, a múltba tünt.
Hiánya az, mi ittmaradt.
Hull, hull a szívre volt-csoda:
kihunyt csillagú pillanat.
Magányos ablak ittmaradt.
Minden szem csak közönyre néz.
Egy könnycsepp mégis ittmaradt
és benne sír vágyott Egész.
Egykorvolt hit a múltba szállt.
Reményből semmi sem maradt.
Miért vár mégis Rád a szív,
pirost varázsló pillanat?!
Egy ablak mégis ittmaradt.
Kinéz, benéz bújócska-kék,
felhőkre hajló pillanat.
A kert a múltba elszaladt.
Egy fűszál mégis ittmaradt.
Kalásza leng, s a kékhez ér
fehér, fénylelkű pillanat.
Öröm, mi volt, a múltba tünt.
Hiánya az, mi ittmaradt.
Hull, hull a szívre volt-csoda:
kihunyt csillagú pillanat.
Magányos ablak ittmaradt.
Minden szem csak közönyre néz.
Egy könnycsepp mégis ittmaradt
és benne sír vágyott Egész.
Egykorvolt hit a múltba szállt.
Reményből semmi sem maradt.
Miért vár mégis Rád a szív,
pirost varázsló pillanat?!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-09-05 17:05:02
Kedves Balibi!
Örülök, hogy tetszett a vers.Kiugró, elénkugró és eltűnő pillanatokból áll az életünk, nagyon félelmetes, olykor rövid ideig gyönyörű, ám mindig elgondolkoztató (vagy el kellene gondolkoznunk rajta).
Neked is nagyon szép napot kívánok!
Üdvözöl: Miklós (Lelkes Miklós)