Öröm, ha cseng az ágain, a bánat
örömmély-csendben együtt cseng vele.
Pezseghet rajta remény-rózsaszínnel, -
minden virág a bánat gyermeke.

Öröm, ha hallgat ágain, a bánat
tavaszéj-mélyén tűnődőn megáll.
Virágálom-szirmok a múltra hullnak,
s messze-messze csillag szépsége fáj.

A Nagy Fatörzs elvész a végtelenben,
és észrevétlen elveszünk vele.
Virágálmok édes gyümölcsmeséje
ízében ott egy kesernyés mese.

A Bölcsességen győz az Érthetetlen,
és minden Van-ra gúnyos Nincs nevet.
Minden ítélet szomorú ítélet:
lehullnak virág-, gyümölcsgyermekek.

Messze-messze csillag szépsége fáj, de
szépségen is győz bánat, fájdalom.
Ó, örök hullás, kegyetlen ítélet,
csillagtalanba vesző Csillagom!

A Nagy Fatörzsön lélek-törte ágak,
futó ágak, hullócsillag-halott.
Ó, Csillagom! Csak tört perc a Varázslat.
Bánatok győznek, csillagtalanok.