A szárnyasinfluenzát madárinfluenzának is nevezik, utóbbi név találóbb, mivel a denevérnek is van szárnya, mégsem madár. Ámbátor, ha Hungarian pártja Hungaryban kinevezteti főhivatali főmadárnak, akkor hivatalosan madár lesz belőle, de ezt követően nem ő repül, hanem ellenzéke, hivatalából, hivatalból.
Influenza, a nagyközönség részére nagyon leegyszerűsítve a bonyolultat, kétféle van: hagyományos influenza, meg madárinfluenza, amelyik nem hagyományos, de most azzá szeretne lenni. Előbbinek megőrző tartálya, szakszóval rezervoárja, az ember, utóbbié sokféle madár, de nem szabad kihagynunk az emlőseket sem, különösen a sertéseket, mert azok nagyon számontartják a sértéseket, és akkor haragosan röfögnek, meg disznólkodnak. No, szóval ők is őrzik az influenzavírusokat, tartályozzák, a vírusok szükségletei szerint.
Az influenzavírusok szabad szemmel, valamint közönséges fénymikroszkóppal nem láthatóak, ebben hasonlóak egyes emberekhez, akikről ilyen módszerekkel szintén nem látható, hogy emberek. Sajnos, gyakran ennél kifinomultabb technika alkalmazásával sem.
Az influenzavírusok abban is hasonlítanak az emberekhez, hogy szeretnek játszani, némi különbség azonban: az emberek gyakran játszanak önmagukra veszélyes játékot, e vírusok pedig az emberekre, illetve egyes állatokra veszélyes játékot játszanak. Utóbbiból látszik, hogy több eszük van, mint az embereknek, igaz, nem nehéz ilyen relatív többletészre szert tenni.
A különféle influenzavírusok játéka a mozaikkirakósdi: testük kis mozaikdarabkáit ide-oda rakosgatják, sőt, például egy madár vagy sertés légcsövében így szól az egyik influenza törzsfőnök a másikhoz: adok azért a szép mozaikdarabkádért egy nézd milyen gyönyörűt! Csere! Talán el is hangzik az ismert gyermekmondóka: "Csere-bere, fogadom, többet vissza nem adom, ha visszakéred: kutya lesz a véred!" A vírusoknak, persze, nincsen vére, de éppen ebből látszik, hogy olykor majdnem olyan ravaszok, mint az emberek.
Az influenzavírustípusok között, akárcsak az embereknél, különböző játékszenvedélyűek vannak: nagyon mozaikozó, nemzetközi versenyző is /ez az A típus/, nem annyira mozaikozó /ez a B típus/, valamint játszani is lusta /ez a C/.
Ha egy A típusú madárinfluenzavírus, meg egy hagyományos emberi influenza A típus összetalálkozik /ez, sajnos, elvben, és, félő, gyakorlatban is, akár az emberi légutakban is megtörténhet/, esetleg mozaikdarabka-cserés játékszenvedélyük igen sikeres lehet: a létrejött, újszerkezetű vírus vidáman dögleszt madarakat /vadmadarakat, házimadarakat, de Hungaryban nem kevés a vadul élő házimadár sem/, valamint az embereket is elpatkoltatja /tekintet nélkül bármiféle dölyfös tekintélyre, no, szóval az ilyen veszedelmes vírus még a jómadarakat sem kíméli/. Ez azonban az említett vírusok számára csak lehetőség, amit egy ideje nem tudnak úgy kihasználni-felhasználni, mint az emberek. Az első világháború idején még ki tudták, hiszen a nevezetes "spanyol nátha", amely nem nátha volt, hanem influenza-világjárvány, a halottak számát illetően győzött az emberek létrehozta világháború felett. A második világháborúban viszont már nem érte el ugyanezt az eredményt.
A hagyományos influenza általában lekicsinylő nevetség tárgya, humoristák, karikaturisták témája a nagyvilágban, így a nagyvilágot buzgón majmoló Hungaryban is. Érthető! Ha egy influenzás időszakban meghal, mondjuk, száz magyar, vagy akár néhányszáz, mi ez a létszámveszteség a mintegy évi harmincezres demográfiai népességcsökkenéshez képest? Nem törődik ezzel a demo, gróf-gráf, meg fia még kevésbé, annál is inkább, mert utóbbiak már nincsenek Kismagyarországon, de, amikor voltak, általában kisebb gondjuk is nagyobb volt ilyesminél. Nem is oltatja ám be magát október végén-november elején a hagyományos influenza ellen se Dr.Balga Pál, se Kétesmincimanci, se Jancsi, se Juliska, se favágó mostohánédesapjuk, se az a sok mézeskalácsszavú boszorkány! Természetesen Piroska sem, a farkastól és farkastársaitól pedig ez szintén nem várható el. Mármint Hungaryban semmiképpen.
Nos, egy dolgot, igen nagy dolgot, azért máris hozott az egyelőre még igencsak potenciális veszély: a madárinfluenza. A Hungarian társadalom összefogását!
Igaz, ha a Hungarian /és nem Hungarian/ történelemre gondolok, különböző tartalmú társadalmi összefogások bőven találhatóak. Sok mindenki összefogtak, összefogdostak itt már, vannak, akik szép sárga posztócsillagot is kaptak, hadd viseljék mellükön, büszke magyarként! Megint mások, igaz, nem kaptak ilyen szép csillagjelvényt, hanem csak úgy leparittyázták őket, mint Dávid Góliátot, mivel balul ütött ki a történelmi színjáték, és kiderült: némely Góliát nem az a Góliát, legalábbis azidőtájt, várni kell, amíg azzá lesz. Voltak olyanok is, persze, akik nem kaptak csillagot /nem feltétlenül véletlenül/, viszont megmutatták nekik a csillagos eget, esetleg többször is.
Most azonban hagyjuk a történelmi összefogásokat, beszéljünk a mai összefogásról. Ebben élenjáró szerepet visz a média, a tömegkommunikáció, amelyik a Nagy Pán nevéhez mindig tisztelettel teszi hozzá az "ik"-et, és így mindjárt megszülethet a nagy pánik. Ezúttal madárinfluenza-ügyben. Meg is született, könnyen ment, bölcső sem kellett hozzá, bölcsesség meg minek?
Hungary a nagyvilágot tükröző cseppecske /ugye, szép, költői kifejezés ez?/. Itt mindenki megkapja a magáét /előbb-utóbb, de a többség előbb is, utóbb is, meg a kettő között is/. A Szent Média megkapta a szenzációt, a nép megkapta a Pán fentebb említett ajándékát /ezt mindig megkapja felülről, mert felül nem olyan keményen szőrösszívűek ám, mint egyesek gondolják!/, a hozzáértő szakmabeliek pedig a frászt, de nem a madárinfluenzától, hanem a pánik láttán. Minden pont úgy történt, mint a nevezetes kergemarhakórnál, média-módon: marhán, kergén, kórosan. Szóval, nem történt rendbontás.
Akinek van esze, az egyelőre nyugodtan eszegeti a kismagyarországi baromfifélékből készült ételeket, mármint az a kisszámú Hungarian. Meg én is. Én is nyugodtan eszegetem, de nem sorolom magam egyértelműen az utóbbi csoportba, mert, akinek van esze, az nem csupán eszegeti a csirkecombot, kacsacombot stb., hanem megpróbál pénzt csinálni a pánikból. Abból nagyon lehet, mert 1. az ijesztő szenzációhírek eladhatóak, 2. ha kiesik a baromfiipar-versenytárs, örül más húsipar-társ, 3. amennyiben valamit mond szárnyas madárkákról a politikustárs, abba jól beleköthet a másik politikustárs, akár szabadmadaras, akár nem madaras, hanem magyaragyaras, és fordítva kifordítva, baromfit és barom-fit emlegetvén, szavazatokra nézegetvén, 4. átmenetileg a pániktól mentes eszesebb csoportocska olcsón vehet baromfihúst, /habár tudja, hogy ezt később busásan megfizettetik vele, mert tönkremegy a baromfiipar és az Európai Unió esetleg nem ad neki kárpótlást a veszteségekért, ám, ha ad, akkor is fizettetnek a néppel, mert kétszer vesz, aki gyorsan vesz el a néptől, valamint legalább háromszor, ugyanazért, - ahogy Hungaryban szokás, a közmondás szerint, bár lehet, hogy nem így mondják a mondást, ám így gyakorolják/.

Tudom, hogy egyes türelmetlen kényszerhonfitársaim máris, az elsők között, szeretnének madárinfluenzát kapni. Miként tehetik ezt?

Néhány lehetőség:

1.ne csak az itthoni hírlapi kacsákat csókolgassák, hanem szervezzenek kacsacsók-látogatást Romániába, a Duna-deltához /a változatosság kedvéért egy- két gömbölyded libuskát is csókolgathatnak/, igazi magyar, persze, székely szárnyasinfluenzás kacsát szeretne csókolgatni, de ezúttal nem kell annyira válogatósnak lenni,

2. ha távolabb vágynak: menjenek Törökországba, ahol, a legutóbbi hírek szerint Balikesir tartományban a Kus nevű tónál /nyelvi rokona lehet a Hungarian "Kuss!"-nak/ október elsején 1800 pulyka közül 1700 hirtelen elpusztult, de talán még maradt valamennyi, a pulykát jó magyar módra előbb fel kell mérgesíteni, utána pedig kézzel simogatni, ígéretekkel csendesíteni, és halála előtti többszörös búcsúpuszival ellátni,

3.vállaljanak Ázsia belsejében önkéntes baromfiól-takarító munkát valamelyik csirkenyomortanyán, éjszakára háziszárnyasokkal való ketrecbeli együttalvással,

4. baromfiól-takarítás után egyes ázsiai országokban /figyeljék az Egészségügyi Világszervezet jelentéseit!/ próbáljanak meg tyúkszékletes kézzel féligsefőtt csirkecombot eszegetni.

Én egyébként, ha ezen kis írásomból nem is tetszik ki eléggé, a szárnyasinfluenza pártján vagyok. Annyi minden szárnyal, meg bégyün hozzánk a világból, amit a világ nélkül sem hiányolnánk, tekintettel nagy hazai készleteinkre: rosszindulat, irígység, reform-ökörségek, álszenteskedés, hazudozás, értelmetlen össze-vissza beszéd, s a többi.. Nos, ha a szárnyasinfluenzának szárnya van, éppen neki legyen tilos a bészárnyalás hozzánk? Hol lenne akkor az az oly sokat, olyan nagy hangon emlegetett esélyegyenlőség?!