Feltöltve: 2009-09-04 10:32:57
Megtekintve: 5962
Kence-fice
kenet még nem kell, de törik a bőr
a kézfejemen, amikor visszakézből
vágnak vele szájba, higyjek nekik
nem karcos tőle a hangom, az utolsó,
a szó jogán,
a vágódeszkára tett kérdésről
soraim már az archívból is töröltek
nagy címletet apróban kell visszaadni,
úgy illatosabb a petrezselyem is,
a közös ízekre bontott tanulságokért
a tenyérre árkolt pillanatainkra hám
szarusodik, és a vállunkra-mellünkre is,
az majd ravatalozott csendéletté érzéstelenít
a tihanyi visszcsendet álmos ige lengi
merengésemben a tó felett,
omlós énem mesébe kövesedik,
helyettem
(2009.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!