Szia Wellington!

Szemben a "Színes lánnyal" ez valóban nem több, mint magyarórai unaloműző.
Nem más, mint egy gyakorlat.
Akár jó is lehetne, de nem az.
A perspektívaábrázolás művészi szinten való alkalmazásának az a trükkje, hogy még a térben elrajzolt, tértorzított megjelenítéseket is úgy kell megalkotni, hogy azok a térben valós megjelenésűnek tűnjenek. Itt nem így történt.
Erre a legeklatánsabb bizonyíték az utcakövek perspektívájának elrajzolása, az ablakok megjelenítésének nem szándékolt, hibás megjelenítése. Erre csak egyetlen példa: A jobb oldali kapu felett található három ablak, a perspektívaábrázolás szabályai szerint, ennek következtében a valós térben, a távolsággal csökkenő méretekhez szokott szemünknek egyre nagyobbnak tűnik (balszéltől befelé, tehát távolodva), mivel a három gótikus ablak mérete AZONOS.

Következésképpen a rajz témája jó, és híven tükrözi a romantikus, mintegy "irodalmi" elvágyódásodat egy unalmas óra alól, a megvalósítás azonban messze nem tükrözi ezt a szándékot, mivel a fent jelzett hibákat követted el.

Bocs, hogy így szétszedtelek, de - a "Színes lány" alapján tehetségesnek tartalak, és ezért piszkállak, hogy mielőbb fenntartások nélkül gyönyörködhessek a munkádban.

Üdv: Hajcihő

határozottan tetszik a stílusod. és hát igen, a magyarórák néha ilyenek...