Feltöltve: 2009-08-26 19:23:08
Megtekintve: 6047
Miért fáj úgy...
Miért fáj úgy, ha a meséknek vége,
s előtted nagy fák temető sötétje,
s rájössz hány meg nem oldott titok ment el
megnyúlt árnyakkal, ijedt holdszelettel?
Miért fáj úgy, ha fényhaja a nyárnak
szemedbe hull egy búcsúzó vasárnap,
s rájössz: a táj képzetek furcsa foglya, -
csak a valóság látszatát ragyogja?
Miért fáj úgy: évek madárszárny-lelke
bár annyiszor vitt véges végtelenbe,
mégis megmaradt minden pillanatban
valami bánat, örök, mozdulatlan?
Miért fáj úgy: ha ég-hegyek halottak,
s völgy tart kötényt lehulló csillagoknak,
idő homálylik távozó szemekben, -
szomorú rejtély, örök-érthetetlen?
s előtted nagy fák temető sötétje,
s rájössz hány meg nem oldott titok ment el
megnyúlt árnyakkal, ijedt holdszelettel?
Miért fáj úgy, ha fényhaja a nyárnak
szemedbe hull egy búcsúzó vasárnap,
s rájössz: a táj képzetek furcsa foglya, -
csak a valóság látszatát ragyogja?
Miért fáj úgy: évek madárszárny-lelke
bár annyiszor vitt véges végtelenbe,
mégis megmaradt minden pillanatban
valami bánat, örök, mozdulatlan?
Miért fáj úgy: ha ég-hegyek halottak,
s völgy tart kötényt lehulló csillagoknak,
idő homálylik távozó szemekben, -
szomorú rejtély, örök-érthetetlen?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-08-27 07:31:56
Kedves Csaba!
Sokban igazad van, lehet, hogy mindenben.Én úgy érzem: az ember valami félelmetes és ugyanakkor nevetséges csapdában van, - ha valóban gondolkodik.
Az öröklétet szeretné?Egyik versemben az arra sétáló istenek (csak "költői" istenek!) figyelmeztetik: "Az öröklét a legrosszabb halál" (ők már csak tudják).Az elmúlás bántja?Igen, de, ha gondolkodik, akkor az öröklétet sem szeretné, de az elmúlás tudata is igen rossz érzés.
Az emberiség azonban másképpen is viszonyulhatna az elmúláshoz (erre is kitérek egy-két versemben), aminek nagyon nagy gyakorlati jelentősége lenne, egy sokkal jobb élet eszmei alapját segíthetné elő.Erre azonban még sokáig nem számíthatunk.
Üdvözöl: Miklós
2009-08-26 20:35:45
Kedves domig08!
Örülök, hogy tetszett a vers! Ám azért szívesen odaadnám a verset akár az ördögnek is, ha cserébe megszűnne a bennem levő fájdalom.Jó csere volna, - részemről, de vers, sajnos, az ördögnek sem kell!
Üdvözlettel: Miklós