Feltöltve: 2009-08-25 08:43:49
Megtekintve: 6143
Hej, Komárom, s Révkomárom...!
Van úgy, hogy nagy államférfiak gyerekesen viselkednek, s gyerekes példát mutatnak a nép-gyerekeknek, pedig a gyerek, az gyerek, - az még akkor is gyerekesen viselkedik olykor, ha komoly, felelősséggel telt felnőtt példát mutogatnak neki.Van úgy...no de ne menjünk bele ebbe, legalábbis történelmileg, mert minél inkább belemegyünk, annál inkább nehezebb lesz kijönnünk belőle!
Tény, hogy a magyar köztársasági elnöknek és a szlovák miniszterelnöknek egy kis afférja támadt ezen 2009-es év augusztusában.Nem akarok hozzászólni magához az afférhoz a részleteit illetően, szóljon hozzá, aki jobban hozzáfér.Igazságot még kevésbé akarok tenni az ügyben, arra ott van az Európai Unió vezetése, így elsősorban az Európai Bizottság, azért kapják tagjai azt a nagy pénzt, hogy igazságot tegyenek.No még szép!Ha én tennék igazságot, nem hogy egy kis pénzecskét sem kapnék, de...arról ne is beszéljünk, hogy mit kapnék!Innen is, onnan is.
Az affér fizikai centrumában ártatlan tárgyként Szent István szobra áll, Szlovákiában. Lelki centrumában pedig az, hogy a szobor felavatására a szlovák miniszterelnök nem engedte Szlovákiába béutazni a magyar köztársasági elnököt, talán valami olyasféle érzése miatt, - de ezt nem állítom, csak nekem úgy tűnik! - hogy nem bízott abban: a magyar köztársasági elnök esetleg nem a magyar és szlovák megbékélés érdekében fog szólni vagy legalábbis nem eléggé szívhez szólóan.Talán a magyar köztársasági elnökben is feltámadt előzőleg egy kis rossz érzés: nem látják majd szívesen Szlovákiában, ám ő akkor is átmegy a szoborhoz és ünneplőihez, csakazértis!Így kell tennie egy karakán köztársasági elnöknek, minél magyarabb, legyen annál karakánabb, csakazértisabb!
Különben érdekes dolog, csak úgy mellékesen jegyzem meg: minél inkább nincs pénz semmire, annál inkább van szobrokra.Ez első pillantásra paradoxonnak látszik, de, ha jobban utánagondolunk, akkor látjuk: előkelően megyeget, a többi paradoxonnal.
No végül az lett az afférocskából, amire senki sem számított egyik oldalon sem e naivocska világban: a magyar köztársasági elnök nem tudott kimenni a szlovákiai szoboravatásra, viszont kárpótlásul bejött a médiaöröm.Már úgy értem: ide is, Magyarországra.A média ugyanis nem a jó hírekből él (ha azokból élne, akkor felkopna az álla!), hanem a botrányokból.A diplomácia, igaz, más, mint az elbulvárosodott média, az szeret finomkodni, köntörfalazgatni, de olykor még az is kivetkőzik önmagából...utóbbira sok történelmi példa van, de ne öntögessünk olajat a tűzre, tovább lángol az magától is, főleg, ha lángoltatják!
A szlovák miniszterelnök végül odavágta, hogy Szent István nem a szlovákok királya, mert az csúnyán elbánt az egykori szlovákokkal.Az övéké Szvatopluk! Megjegyzem, hogy Szent István a politikáját ellenző magyarokkal sem bánt el szépen, de őket - hihetően! - azért verte le a német zsoldosok segítségével, nehogy később a németek (és más népek), most már mint nem-zsoldosok, a politikáját támogató magyarokkal együtt irtsák ki a magyarokat, mint totális magyarirtók.Jobb ma egy részleges leveretés honi király által, mint holnap egy totális kiirtás idegen koronás főtől!
Én egyébként, - de nem számítok ám túl sok kézcsókra eme rendhagyóan rendvágyó véleményemért! - azon sem rökönyödnék meg, ha a tér egyik oldalán Szent István király szobra állna, a másik oldalán pedig Szvatopluké, - és mindkettőt tisztelet övezné, szlovákoktól, magyaroktól egyaránt.Az ilyen tér akár az észhez térés tere is lehetne.Kinek az érdeke, hogy Szent István és Szvatopluk még mindig nehezteljenek egymásra?!
Egyébként, bár Szlovákiában a révkomáromi önkormányzat - legalábbis az újsághírek szerint - megtagadta Szent Cirill és Szent Metód már elkészült szobrának felállítását, így e szentek most szoborban az egyik városi balkonon szomorkodnak, én korántsem vagyok biztos abban, hogy okos dolog volt ez a megtagadás, - de majd a média megmagyarázza a dolgot, hadd növekedjék örökös ürömös öröme!
A fehér ló mondája kétségtelenül hízelgő lehet egyes magyaroknak, de sokkal jobb volna inkább érdekességet látni benne, a határ mindkét oldalán.
A szürke szamár nagyonis káros valóságával pedig a magyaroknak és a szlovákoknak közösen kellene leszámolniuk.
(2009)
Tény, hogy a magyar köztársasági elnöknek és a szlovák miniszterelnöknek egy kis afférja támadt ezen 2009-es év augusztusában.Nem akarok hozzászólni magához az afférhoz a részleteit illetően, szóljon hozzá, aki jobban hozzáfér.Igazságot még kevésbé akarok tenni az ügyben, arra ott van az Európai Unió vezetése, így elsősorban az Európai Bizottság, azért kapják tagjai azt a nagy pénzt, hogy igazságot tegyenek.No még szép!Ha én tennék igazságot, nem hogy egy kis pénzecskét sem kapnék, de...arról ne is beszéljünk, hogy mit kapnék!Innen is, onnan is.
Az affér fizikai centrumában ártatlan tárgyként Szent István szobra áll, Szlovákiában. Lelki centrumában pedig az, hogy a szobor felavatására a szlovák miniszterelnök nem engedte Szlovákiába béutazni a magyar köztársasági elnököt, talán valami olyasféle érzése miatt, - de ezt nem állítom, csak nekem úgy tűnik! - hogy nem bízott abban: a magyar köztársasági elnök esetleg nem a magyar és szlovák megbékélés érdekében fog szólni vagy legalábbis nem eléggé szívhez szólóan.Talán a magyar köztársasági elnökben is feltámadt előzőleg egy kis rossz érzés: nem látják majd szívesen Szlovákiában, ám ő akkor is átmegy a szoborhoz és ünneplőihez, csakazértis!Így kell tennie egy karakán köztársasági elnöknek, minél magyarabb, legyen annál karakánabb, csakazértisabb!
Különben érdekes dolog, csak úgy mellékesen jegyzem meg: minél inkább nincs pénz semmire, annál inkább van szobrokra.Ez első pillantásra paradoxonnak látszik, de, ha jobban utánagondolunk, akkor látjuk: előkelően megyeget, a többi paradoxonnal.
No végül az lett az afférocskából, amire senki sem számított egyik oldalon sem e naivocska világban: a magyar köztársasági elnök nem tudott kimenni a szlovákiai szoboravatásra, viszont kárpótlásul bejött a médiaöröm.Már úgy értem: ide is, Magyarországra.A média ugyanis nem a jó hírekből él (ha azokból élne, akkor felkopna az álla!), hanem a botrányokból.A diplomácia, igaz, más, mint az elbulvárosodott média, az szeret finomkodni, köntörfalazgatni, de olykor még az is kivetkőzik önmagából...utóbbira sok történelmi példa van, de ne öntögessünk olajat a tűzre, tovább lángol az magától is, főleg, ha lángoltatják!
A szlovák miniszterelnök végül odavágta, hogy Szent István nem a szlovákok királya, mert az csúnyán elbánt az egykori szlovákokkal.Az övéké Szvatopluk! Megjegyzem, hogy Szent István a politikáját ellenző magyarokkal sem bánt el szépen, de őket - hihetően! - azért verte le a német zsoldosok segítségével, nehogy később a németek (és más népek), most már mint nem-zsoldosok, a politikáját támogató magyarokkal együtt irtsák ki a magyarokat, mint totális magyarirtók.Jobb ma egy részleges leveretés honi király által, mint holnap egy totális kiirtás idegen koronás főtől!
Én egyébként, - de nem számítok ám túl sok kézcsókra eme rendhagyóan rendvágyó véleményemért! - azon sem rökönyödnék meg, ha a tér egyik oldalán Szent István király szobra állna, a másik oldalán pedig Szvatopluké, - és mindkettőt tisztelet övezné, szlovákoktól, magyaroktól egyaránt.Az ilyen tér akár az észhez térés tere is lehetne.Kinek az érdeke, hogy Szent István és Szvatopluk még mindig nehezteljenek egymásra?!
Egyébként, bár Szlovákiában a révkomáromi önkormányzat - legalábbis az újsághírek szerint - megtagadta Szent Cirill és Szent Metód már elkészült szobrának felállítását, így e szentek most szoborban az egyik városi balkonon szomorkodnak, én korántsem vagyok biztos abban, hogy okos dolog volt ez a megtagadás, - de majd a média megmagyarázza a dolgot, hadd növekedjék örökös ürömös öröme!
A fehér ló mondája kétségtelenül hízelgő lehet egyes magyaroknak, de sokkal jobb volna inkább érdekességet látni benne, a határ mindkét oldalán.
A szürke szamár nagyonis káros valóságával pedig a magyaroknak és a szlovákoknak közösen kellene leszámolniuk.
(2009)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!