Feltöltve: 2009-08-24 17:30:10
Megtekintve: 6093
Bábel
A Nagy Torony nem épült már. Hadarta
saját nyelvén mind-mind, hogy mit akarna.
Csodás fényszem: a Nap állt meg az égen.
Ámuldozott az összevissza-népen.
Én nem tudom mily varázs vetett véget
építő kéznek, egynyelvű beszédnek,
de jól tudom: nem ezerféle nyelvnek
hatalma hozta el a veszedelmet.
Ma is csak hisszük, hogy közel a messze.
Az a varázs a szíveket kereste,
s az új Torony hogy épül: csak a látszat.
A szívekben még ősrégi varázslat.
Minden Torony, akár a Bábel Tornya,
csonkán marad míg az emberszív csonka,
s új lendületre újra sújt az átok,
s a csöppnyi Földbe vér és könny szivárog.
Mit mondhatnék, fáradt lantos? Az égen
bár Csillag gyúlna, pirosló reményben
piros Szépség, s a Csillagok Királya
piros szívekhez szót, utat találna!
Bár minden szív olykor magába nézne,
s magasodna az építők reménye!
A Torony vár. Nem gőg-egynyelvű népre:
népek, szívek piros szeretetére.
saját nyelvén mind-mind, hogy mit akarna.
Csodás fényszem: a Nap állt meg az égen.
Ámuldozott az összevissza-népen.
Én nem tudom mily varázs vetett véget
építő kéznek, egynyelvű beszédnek,
de jól tudom: nem ezerféle nyelvnek
hatalma hozta el a veszedelmet.
Ma is csak hisszük, hogy közel a messze.
Az a varázs a szíveket kereste,
s az új Torony hogy épül: csak a látszat.
A szívekben még ősrégi varázslat.
Minden Torony, akár a Bábel Tornya,
csonkán marad míg az emberszív csonka,
s új lendületre újra sújt az átok,
s a csöppnyi Földbe vér és könny szivárog.
Mit mondhatnék, fáradt lantos? Az égen
bár Csillag gyúlna, pirosló reményben
piros Szépség, s a Csillagok Királya
piros szívekhez szót, utat találna!
Bár minden szív olykor magába nézne,
s magasodna az építők reménye!
A Torony vár. Nem gőg-egynyelvű népre:
népek, szívek piros szeretetére.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-08-25 09:10:09
Kedves Csaba!
Nagyon örülök, hogy Te ilyen kedvezően értékeled írásaim.Ám miért áltatnám magam?Írásaim (egy-két szerkesztőt leszámítva) népszerűtlenek, sőt, durva támadásokat is kiváltanak olykor, és ez nagyonis érthető, még ha csak a tartalmuknál maradunk is.
Egyrészt az igazság nem kelendő portéka: abban mindig van olyan, amelyik nagyon ellentétes valamelyik társadalmi réteg érdekeivel.Így az igazat írni - bizonyos szempontból - bolondságnak nevezhető, mégis van, aki megírja (bár nagyon-nagyon kevesen és hatásuk, látszólag, semmi).Miért fordul elő, hogy valaki - saját materiális érdekeivel szemben - olykor mégis így ír?
A válasz erre nem könnyű és nem teljes.Részben megválaszolhatatlan, bár a válaszra tettem "költői kisérleteket", például a "Menekülés" c. versemben, vagy a "Tűnődés az Anyagról"-ban.
Üdvözöl: Miklós
2009-08-25 08:37:39
Kedves Csaba!
Örülök, hogy tetszett a vers.Azt nem tudom, hogy a sors gúnyból vagy jószándékból adott-e tollat a kezembe, ám bizakodást keveset adott (a jelent illetően szinte semmit), de annyi a történelemből - nagy áttekintésben - kivehető: az emberiség, csigalassúsággal bár, mégis egy erkölcsileg jobb világ felé halad.Tudom, hogy ez most nem vigasz, - de mit tehetnénk?!
Üdvözöl: Miklós (Lelkes Miklós)