Feltöltve: 2009-08-21 20:21:52
Megtekintve: 6215
Magyarország erkölcsi problémái (The moral problems of Hungary)
Az erkölcs meghatározása - mivel a fogalom társadalmi-politikai vonzata igen erős - nagyon különböző variációkban szerepel.Én itt "erkölcsös" alatt azt a "jót" (helyeslendőt) értem, amely egy ország lakosságának többsége (és egyúttal végső soron az emberiség) szempontjából értékelhető jónak (helyesnek).Nem kívánok itt a fogalom történeti alakulásával foglalkozni, de az emberiség erkölcsileg is legjobbjai - így többek között Petőfi Sándor, a híres magyar költő - ezt a közösség-centrikus felfogást tette magáévá.Ez az értelmezés természetesen nem jelenti azt, hogy a "reálisan megtehető" és az "erkölcsileg helyeslendő" feltétlenül találkozik (sőt, az erkölcsileg helyeslendő legtöbbször ellentétbe kerül a "reálpolitikával").
Magyarország erkölcsi problémái egyúttal a világ erkölcsi problémái.Nem is lehet másképpen.Magyarország - szinte minden igazán lényeges kérdésben - a nagyvilágtól, ezen belül mindenkori szövetségeseitől függ.
Nagy történelmi áttekintésben kétségtelenül vannak bíztató jelek az emberiség erkölcsi fejlődését illetően.Ennek ellenére a helyzet egyáltalán nem kedvező, sem Magyarországon, sem a nagyvilágban.Ennek fő oka a társadalmi rend: a kapitalizmus, a tőkés társadalmi rendszer, melyet hiába kereszteltek át piacgazdasággá, "demokráciává", lényege nem változott.Gazdasági sikerei abban keresendőek, hogy az egyénre épít egy olyan időszakban - és a jelen is ilyen és, megítélésem szerint, még sokáig ilyen lesz - amikor a közösség-centrikus gondolkodásra az emberek nagy tömegei (maga az emberiség) még nem eléggé érettek, szellemi színvonaluk egy ilyen gondolkodáshoz még alacsony, ezért még mindig könnyen manipulálható a kapitalizmus "igazi urai" (a társadalom leggazdagabb rétegei, csoportjai) által.
A "nemes erkölcs", "becsületesség" követése tömegek részére még nem lehetséges, de a becsületesen gondolkodók kis csoportjai részére igen.Utóbbiak nagyon kevesen vannak Magyarországon is, a nagyvilágban is, és a kapitalista társadalmi rendnek sokezerféle lehetősége van arra, hogy gondolataik - egyelőre - ne jelentsenek veszélyt erre a társadalmi rendre.
Az emberiség erkölcsi javát eleve az igazság tényszerű feltárása és - a részletekben való elveszés helyett - a lényeges megállapítások kiemelése szolgálná, akár a sztálini önkény áldozatairól van szó, akár a Hitlert szolgáló német kegyetlenkedésekről, akár bármelyik háborúról (mindkét oldalon!).Erre azonban a magát nagy mellénnyel "demokráciának" hirdető társadalmi rend vezetése - saját érdekében - nem vállalkozhat.Nem is vállalkozik.Ravasz manipulációkkal az igazság eltitkolására, elferdítésére, a hazugságok terjesztésére viszont - érdekeinek megfelelően - természetesen igen.
Vessünk egy pillantást most, 2009-ben, a magyarországi erkölcsi helyzetre (amelyik, nem lehet eléggé kihangsúlyozni, lényegét illetően nem különbözik a "világhelyzettől").Két fő vonása tragikus és komikus volta.Ez - sajnos - ugyanazta a tragikomédiát sejteti, amelyik a nagyvilágban is, Magyarországon is, már sokszor bekövetkezett a történelem során.
Az egyik dolog, ami egyszerre tragikus és komikus: a hazudozás.Természetesen engem nem maga a hazudozás lep meg (ez a tőkés társadalom velejárója), hanem ennek az ország legtanultabb rétegei által is teljesen kiszolgált mértéke, tömeges, - és egyúttal többnyire rendkívül primitív volta.
A történelmi időszakokat CSAK egymással összefüggésben (!) lehet becsületesen, igazságkeresően, a tények feltárására törekvően vizsgálni. Magyarországon (és a világban) azonban nem ez történik, hanem egyes, kisebb időperiódusok kiszakítása összefüggéseikből.Jórészt a nyilasuralommal, valamint a Rákosi Mátyás idejében kegyetlenkedő ÁVH-val foglalkozik legtöbbet a média.Sok tényt feltártak, ami kétségtelenül helyeslendő, ám ez az egyoldalúság így, önmagában, nem becsületes célt szolgál.Nem hiszem, hogy a magyar értelmiségiek jórésze ne tudná: például a két világháború közötti és a második világháború alatti időszak társadalmi viszonyai tényszerű-életszerű bemutatása nélkül nem lehet megérteni-megértetni a második világháború utáni évtizedeket.Tudni tudja, de "reálpolitikai alapon", önérdekből nem erre törekszik, hanem a valóság palástolására.Ez jól nyomon követhető akár abban, ahogyan egy új "Horthy Miklós kultusz" újrateremtődött.Igaz, Veres Péterről, a valóban baloldali íróról is utat neveztek el 1989 után, de arról már kevés szó esik, hogy a becsületes, egyszerű parasztemberből tehetsége révén híres íróvá lett Veres Pétert mint verték meg többször is Horthy csendőrei azért, mert szóvá merte tenni az akkori szegényparasztság helyzetét.Hozzáteszem: a csendőrség két világháború közötti és alatti tetteire is kevés utalás történik (csak itt-ott, mert teljesen megkerülni lehetetlen, hiszen a zsidók Németországba való deportálásánál is szerepet játszott a magyar csendőrség).
Az "1956-os októberi forradalom" hazai kultusza teljesen hazug.Akár az alatta megjelent újságokból és más forrásokból, tanúvallomásokból is össze lehetne állítani egy sokkal igazabb képet, amelyre, persze, egyáltalán nem a "forradalom" illene, hanem valami egészen más.Külön intézet foglalkozik 1956-tal Magyarországon, amelyik sok tényt gyűjtött össze, ezen tények azonban megint csak nem értelmezhetőek helyesen a XX. század első felének társadalmi-politikai viszonyaival való összevetés nélkül.Nagyon dióhéjban: az 1956-os eseményekben eleinte azok hangja volt erősebb, akik valóban szocializmust szerettek volna, de az általuk elképzelt igazit, rendkívül hamar azonban a társadalmi rend megváltoztatását (a kapitalizmust) kívánó erők kezébe került a kezdeményezés.Ez, persze, egyáltalán nem meglepő: az akkori hazai és nemzetközi helyzetből következett. Az "Aki magyar, velünk tart!" "forradalmi" jelszavát bárki, aki kicsit is gondolkodik, utólag sem értékelheti másként, mint hangzatos, a valóságnak nem megfelelő propagandát. Nagyon primitívnek kell lennie annak, aki, akár a későbbi eseményekből is, ezt nem látja be.Még több az érdek-ostoba, aki csak színleli ez ügyben az értetlenséget.
Ez a 2009-es nyár nagy erkölcsi botrányokkal is terhes Magyarországon.
A jóideje "kíméletlen takarékosságot" hirdető vezetésből sokan szemet húnytak a Budapest Közlekedési Vállalat (BKV) egy sor fő tisztségviselőjének hatalmas összegű végkielégítésénél.Logikus gondolkodás számos kérdést felvet.Mi volt az előző években?Mi volt más állami vállalatoknál, intézményeknél?Mióta?Kik a felelősök ezért az erkölcsi szempontból biztosan elítélendő harácsolásért? Milyen más módszerű, de erkölcsileg hasonlóan megítélendő harácsolások történtek?Meg lehet bízni ilyen "maguknak kaparó" vezetőkben, hogy az ország érdekeit is szolgálják, nem elsősorban csak a sajátjukat?Ráadásul egy csődközeli nagyvállalatról van szó.
A kérdéseket folytathatnánk, rengeteg előző évekbeli botrány említhető (pl. a nevezetes olajügy), a legkülönbözőbb politikai erők "foltosak" a különböző ilyen visszaélésekben, és az is önmagáért beszél: szinte nem volt rá eset, amikor egy ilyen morális vagy egyúttal jogi visszaélésre az illető (illetők) saját pártja hívta volna fel a figyelmet!No a magyar panamázásnak is "dicső" múltja van, - gondoljunk csak például a Horthy-korszak panamáira (ha most nem is divat ezeket emlegetni)!
Magyarország morális állapota nagyon rossz, de nem állítható, hogy rosszabb a piacgazdaság (kapitalizmus) más országainál.Ilyen összehasonlítások sokszor felszínesek. Másutt is van korrupció, panama bőven (gondoljunk arra, hogy egy időben emiatt még az Európai Unió vezetése is kissé rossz szemmel nézett Olaszországra).Nehezen is dönthető el: ez vagy az az állam korruptabb-e egy másiknál.Vannak ugyan ilyen felmérések, de azokat némi kétellyel kell fogadni a "korrupciós rangsort" illetően.
Magyarország erkölcsi állapotát a helytelen értelemben felfogott nacionalizmus
érvényesülése is rontja.Nehéz megítélni, hogy a magyar, szlovák, román vagy más nép vezetésének, egy sor politikusának káros nacionalizmusa erősebb-e (nyilvánvalóan saját hatalmuk megszerzése, növelése érdekében), ám annyi bizonyos: a népek megbékélésének-megbékéltetésének elengedhetetlenül szükséges feladata inkább szólamokra szorítkozik, mint komoly tettekre.Jó példa erre a "szlovák nyelvtörvény" ügye napjainkban, amiről külön is írtam "A szlovák nyelvtörvény" c. írásomban, sőt, szerintem elfogadható vagy legalábbis becsületesen megvizsgálandó ötletet is felvetettem benne, idézem:
" Ha nem is igaz a maga közmondásszerű meredekségében a mondás: mindenki annyit ér, ahány nyelvet tud, az viszont könnyen belátható, hogy minden elsajátított nyelv érték, az egyénnek is, hazájának is.
Értelmes emberek egy értelmes világban egykettőre kialakíthatnák azt a kompromisszumot, ami a közösségnek hasznos, akár szlovák, akár magyar.
Miről van szó?
Szerintem az jogos követelmény volna: a közhivatalokban, közintézményekben (köztisztviselőknél, közalkalmazottaknál) hivatalosan is előnyben részesüljenek azok, akik egy többnyelvű országban az ott érvényesülő nyelvek közül többet ismernek, továbbá, hogy a magyar nyelvnél maradjunk, azoknak, akik Szlovákiában MAGYAR NYELVŰ TERÜLETEN (ahol a lakosság meghatározott része magyar nemzetiségű) VÁLLALNAK egyes munkakörökben közhivatalt, közszolgálatot, azoknak KÖTELEZŐ legyen a SZLOVÁK MELLETT a magyar nyelv ismerete (legalábbis bizonyos időkifutásban).(Romániában pedig - analógiaként - a román mellett a magyar nyelv ismerete.)"
Nem hogy hivatalos szerveket, de még a civil szervezeteket sem érdekel ma ilyen javaslat, Magyarországon éppen úgy, mint Szlovákiában vagy Romániában. Eszembe jut a közmondás: "Nincs süketebb annál, mint aki nem akar hallani."
Nos Magyarország erkölcsi problémái erősen gyökereznek a múltban, és akkor sem fognak megszűnni, ha az ország a világgazdasági válság jelenlegi szorításából kikerül.Az antiszemitizmussal, rasszizmussal és más szellemi leprasággal csak akkor lehet szembeszállni, ha egy népnek igazat tanítanak múltjáról.Ha felvilágosítják, nevelik, helyes közösségi irányban befolyásolják. Most ez, sajnos, nem valósul meg, szólamok, persze, vannak, de még azok kis semmicske-hatását is lerontják az ellen-szólamok, ravasz összekacsintások, a szavazatokért való vadászatok.
Az ország tovább hurcolja magával a romák (cigányok) számszerűen egyre gyarapodó, de szociálisan leszakadt rétegét.A megoldásban való előrehaladáshoz (ami még így is nagyon messze volna a megoldástól!) többek között a jelenleginél sokkal nagyobb összefogás, egészségesebb társadalmi-közéleti erkölcs, becsületes közakarat kellene.Múlt és jelen valósághű értékelése is a mostani érdek-mocskolódás helyett.
Az kellene, ami, - szomorúan látom - egyelőre nincs a Hungarian láthatáron.
(2009)
Magyarország erkölcsi problémái egyúttal a világ erkölcsi problémái.Nem is lehet másképpen.Magyarország - szinte minden igazán lényeges kérdésben - a nagyvilágtól, ezen belül mindenkori szövetségeseitől függ.
Nagy történelmi áttekintésben kétségtelenül vannak bíztató jelek az emberiség erkölcsi fejlődését illetően.Ennek ellenére a helyzet egyáltalán nem kedvező, sem Magyarországon, sem a nagyvilágban.Ennek fő oka a társadalmi rend: a kapitalizmus, a tőkés társadalmi rendszer, melyet hiába kereszteltek át piacgazdasággá, "demokráciává", lényege nem változott.Gazdasági sikerei abban keresendőek, hogy az egyénre épít egy olyan időszakban - és a jelen is ilyen és, megítélésem szerint, még sokáig ilyen lesz - amikor a közösség-centrikus gondolkodásra az emberek nagy tömegei (maga az emberiség) még nem eléggé érettek, szellemi színvonaluk egy ilyen gondolkodáshoz még alacsony, ezért még mindig könnyen manipulálható a kapitalizmus "igazi urai" (a társadalom leggazdagabb rétegei, csoportjai) által.
A "nemes erkölcs", "becsületesség" követése tömegek részére még nem lehetséges, de a becsületesen gondolkodók kis csoportjai részére igen.Utóbbiak nagyon kevesen vannak Magyarországon is, a nagyvilágban is, és a kapitalista társadalmi rendnek sokezerféle lehetősége van arra, hogy gondolataik - egyelőre - ne jelentsenek veszélyt erre a társadalmi rendre.
Az emberiség erkölcsi javát eleve az igazság tényszerű feltárása és - a részletekben való elveszés helyett - a lényeges megállapítások kiemelése szolgálná, akár a sztálini önkény áldozatairól van szó, akár a Hitlert szolgáló német kegyetlenkedésekről, akár bármelyik háborúról (mindkét oldalon!).Erre azonban a magát nagy mellénnyel "demokráciának" hirdető társadalmi rend vezetése - saját érdekében - nem vállalkozhat.Nem is vállalkozik.Ravasz manipulációkkal az igazság eltitkolására, elferdítésére, a hazugságok terjesztésére viszont - érdekeinek megfelelően - természetesen igen.
Vessünk egy pillantást most, 2009-ben, a magyarországi erkölcsi helyzetre (amelyik, nem lehet eléggé kihangsúlyozni, lényegét illetően nem különbözik a "világhelyzettől").Két fő vonása tragikus és komikus volta.Ez - sajnos - ugyanazta a tragikomédiát sejteti, amelyik a nagyvilágban is, Magyarországon is, már sokszor bekövetkezett a történelem során.
Az egyik dolog, ami egyszerre tragikus és komikus: a hazudozás.Természetesen engem nem maga a hazudozás lep meg (ez a tőkés társadalom velejárója), hanem ennek az ország legtanultabb rétegei által is teljesen kiszolgált mértéke, tömeges, - és egyúttal többnyire rendkívül primitív volta.
A történelmi időszakokat CSAK egymással összefüggésben (!) lehet becsületesen, igazságkeresően, a tények feltárására törekvően vizsgálni. Magyarországon (és a világban) azonban nem ez történik, hanem egyes, kisebb időperiódusok kiszakítása összefüggéseikből.Jórészt a nyilasuralommal, valamint a Rákosi Mátyás idejében kegyetlenkedő ÁVH-val foglalkozik legtöbbet a média.Sok tényt feltártak, ami kétségtelenül helyeslendő, ám ez az egyoldalúság így, önmagában, nem becsületes célt szolgál.Nem hiszem, hogy a magyar értelmiségiek jórésze ne tudná: például a két világháború közötti és a második világháború alatti időszak társadalmi viszonyai tényszerű-életszerű bemutatása nélkül nem lehet megérteni-megértetni a második világháború utáni évtizedeket.Tudni tudja, de "reálpolitikai alapon", önérdekből nem erre törekszik, hanem a valóság palástolására.Ez jól nyomon követhető akár abban, ahogyan egy új "Horthy Miklós kultusz" újrateremtődött.Igaz, Veres Péterről, a valóban baloldali íróról is utat neveztek el 1989 után, de arról már kevés szó esik, hogy a becsületes, egyszerű parasztemberből tehetsége révén híres íróvá lett Veres Pétert mint verték meg többször is Horthy csendőrei azért, mert szóvá merte tenni az akkori szegényparasztság helyzetét.Hozzáteszem: a csendőrség két világháború közötti és alatti tetteire is kevés utalás történik (csak itt-ott, mert teljesen megkerülni lehetetlen, hiszen a zsidók Németországba való deportálásánál is szerepet játszott a magyar csendőrség).
Az "1956-os októberi forradalom" hazai kultusza teljesen hazug.Akár az alatta megjelent újságokból és más forrásokból, tanúvallomásokból is össze lehetne állítani egy sokkal igazabb képet, amelyre, persze, egyáltalán nem a "forradalom" illene, hanem valami egészen más.Külön intézet foglalkozik 1956-tal Magyarországon, amelyik sok tényt gyűjtött össze, ezen tények azonban megint csak nem értelmezhetőek helyesen a XX. század első felének társadalmi-politikai viszonyaival való összevetés nélkül.Nagyon dióhéjban: az 1956-os eseményekben eleinte azok hangja volt erősebb, akik valóban szocializmust szerettek volna, de az általuk elképzelt igazit, rendkívül hamar azonban a társadalmi rend megváltoztatását (a kapitalizmust) kívánó erők kezébe került a kezdeményezés.Ez, persze, egyáltalán nem meglepő: az akkori hazai és nemzetközi helyzetből következett. Az "Aki magyar, velünk tart!" "forradalmi" jelszavát bárki, aki kicsit is gondolkodik, utólag sem értékelheti másként, mint hangzatos, a valóságnak nem megfelelő propagandát. Nagyon primitívnek kell lennie annak, aki, akár a későbbi eseményekből is, ezt nem látja be.Még több az érdek-ostoba, aki csak színleli ez ügyben az értetlenséget.
Ez a 2009-es nyár nagy erkölcsi botrányokkal is terhes Magyarországon.
A jóideje "kíméletlen takarékosságot" hirdető vezetésből sokan szemet húnytak a Budapest Közlekedési Vállalat (BKV) egy sor fő tisztségviselőjének hatalmas összegű végkielégítésénél.Logikus gondolkodás számos kérdést felvet.Mi volt az előző években?Mi volt más állami vállalatoknál, intézményeknél?Mióta?Kik a felelősök ezért az erkölcsi szempontból biztosan elítélendő harácsolásért? Milyen más módszerű, de erkölcsileg hasonlóan megítélendő harácsolások történtek?Meg lehet bízni ilyen "maguknak kaparó" vezetőkben, hogy az ország érdekeit is szolgálják, nem elsősorban csak a sajátjukat?Ráadásul egy csődközeli nagyvállalatról van szó.
A kérdéseket folytathatnánk, rengeteg előző évekbeli botrány említhető (pl. a nevezetes olajügy), a legkülönbözőbb politikai erők "foltosak" a különböző ilyen visszaélésekben, és az is önmagáért beszél: szinte nem volt rá eset, amikor egy ilyen morális vagy egyúttal jogi visszaélésre az illető (illetők) saját pártja hívta volna fel a figyelmet!No a magyar panamázásnak is "dicső" múltja van, - gondoljunk csak például a Horthy-korszak panamáira (ha most nem is divat ezeket emlegetni)!
Magyarország morális állapota nagyon rossz, de nem állítható, hogy rosszabb a piacgazdaság (kapitalizmus) más országainál.Ilyen összehasonlítások sokszor felszínesek. Másutt is van korrupció, panama bőven (gondoljunk arra, hogy egy időben emiatt még az Európai Unió vezetése is kissé rossz szemmel nézett Olaszországra).Nehezen is dönthető el: ez vagy az az állam korruptabb-e egy másiknál.Vannak ugyan ilyen felmérések, de azokat némi kétellyel kell fogadni a "korrupciós rangsort" illetően.
Magyarország erkölcsi állapotát a helytelen értelemben felfogott nacionalizmus
érvényesülése is rontja.Nehéz megítélni, hogy a magyar, szlovák, román vagy más nép vezetésének, egy sor politikusának káros nacionalizmusa erősebb-e (nyilvánvalóan saját hatalmuk megszerzése, növelése érdekében), ám annyi bizonyos: a népek megbékélésének-megbékéltetésének elengedhetetlenül szükséges feladata inkább szólamokra szorítkozik, mint komoly tettekre.Jó példa erre a "szlovák nyelvtörvény" ügye napjainkban, amiről külön is írtam "A szlovák nyelvtörvény" c. írásomban, sőt, szerintem elfogadható vagy legalábbis becsületesen megvizsgálandó ötletet is felvetettem benne, idézem:
" Ha nem is igaz a maga közmondásszerű meredekségében a mondás: mindenki annyit ér, ahány nyelvet tud, az viszont könnyen belátható, hogy minden elsajátított nyelv érték, az egyénnek is, hazájának is.
Értelmes emberek egy értelmes világban egykettőre kialakíthatnák azt a kompromisszumot, ami a közösségnek hasznos, akár szlovák, akár magyar.
Miről van szó?
Szerintem az jogos követelmény volna: a közhivatalokban, közintézményekben (köztisztviselőknél, közalkalmazottaknál) hivatalosan is előnyben részesüljenek azok, akik egy többnyelvű országban az ott érvényesülő nyelvek közül többet ismernek, továbbá, hogy a magyar nyelvnél maradjunk, azoknak, akik Szlovákiában MAGYAR NYELVŰ TERÜLETEN (ahol a lakosság meghatározott része magyar nemzetiségű) VÁLLALNAK egyes munkakörökben közhivatalt, közszolgálatot, azoknak KÖTELEZŐ legyen a SZLOVÁK MELLETT a magyar nyelv ismerete (legalábbis bizonyos időkifutásban).(Romániában pedig - analógiaként - a román mellett a magyar nyelv ismerete.)"
Nem hogy hivatalos szerveket, de még a civil szervezeteket sem érdekel ma ilyen javaslat, Magyarországon éppen úgy, mint Szlovákiában vagy Romániában. Eszembe jut a közmondás: "Nincs süketebb annál, mint aki nem akar hallani."
Nos Magyarország erkölcsi problémái erősen gyökereznek a múltban, és akkor sem fognak megszűnni, ha az ország a világgazdasági válság jelenlegi szorításából kikerül.Az antiszemitizmussal, rasszizmussal és más szellemi leprasággal csak akkor lehet szembeszállni, ha egy népnek igazat tanítanak múltjáról.Ha felvilágosítják, nevelik, helyes közösségi irányban befolyásolják. Most ez, sajnos, nem valósul meg, szólamok, persze, vannak, de még azok kis semmicske-hatását is lerontják az ellen-szólamok, ravasz összekacsintások, a szavazatokért való vadászatok.
Az ország tovább hurcolja magával a romák (cigányok) számszerűen egyre gyarapodó, de szociálisan leszakadt rétegét.A megoldásban való előrehaladáshoz (ami még így is nagyon messze volna a megoldástól!) többek között a jelenleginél sokkal nagyobb összefogás, egészségesebb társadalmi-közéleti erkölcs, becsületes közakarat kellene.Múlt és jelen valósághű értékelése is a mostani érdek-mocskolódás helyett.
Az kellene, ami, - szomorúan látom - egyelőre nincs a Hungarian láthatáron.
(2009)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!