Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Fefo
Alkotások száma: 265
Regisztrált: 2007-05-19
Belépett: 2010-10-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Haikuk (8)
-Egyéb prózai alkotások (7)
-Elbeszélések (1)
-Gyermekrovat (Versek) (11)
-Versek (223)
-Társalgó (4)
Képgaléria
-Digitális alkotások (5)
-Családi képek (2)
Feltöltve: 2009-08-20 23:38:34
Megtekintve: 6347
Mami blog / MÜZLI
Hát eljött a nagy pillanat! Szűkebb (hattagú) kis családom megszaporodott. Noémi unokám, hosszas könyörgésre - Dóri húga harsány támogatásával,- mégis megkapta születésnapjára a kiskutyát. Bocsánat – unokáim kikérték maguknak Müzli nevében – ő nem kutya ! Hanem tacskó! Méghozzá szálkásszőrű és fajtiszta, még születési bizonyítványa is van. Rögtön el is keresztelték MÜZLI –nek ! Persze akkor még alig 3 hónaposan és másfél kilósan pont olyan volt, mintha egy müzlis zacskóból gurult volna ki. De már négy és félhónapos, (négy és fél kiló) eleven, okos, és (majdnem) szobatiszta. Mindenhová együtt megy a családdal, most éppen nyaralni voltak Siófokon. Szokás szerint, ide is velük utazott. Az apróka kis ódon nyaralóban, a kertet is nekik kellett öntözni, a jutányos vendéglátás fejében. Itt aztán kiderült, hogy milyen nemes képviselője fajtájának ez a kis kotorékeb ! Egész nap a kertben kajtatott, leginkább a vakondtúrásokat ásta ki, amiket gondosan vissza kellett temetniük nap, mint nap. A vizet nem nagyon szerette, de a frissen öntözött kertben nagy örömmel dagonyázott. Ezért estére Müzli általában úgy nézett ki mint egy sárgolyó. De otthon hagyhatták egyedül is, nem hisztizett, nem sírt, nem ugatott. Ha letették a kis takaróját a konyhában, ő ott lakott és aludt míg a gazdái haza nem jöttek.
Szóval nekünk a Papával nehezen telt az egy hét. Az első napon még örültünk a csöndnek, de már a második napon komoly hiányérzetünk támadt. Azért volt valami haszna is a távollétüknek, mert megtaláltam a zoknim párját amit Müzli gondosan lyukacsosra rágott. no meg kicsit többet ülhettem a számítógépemhez, de ennek viszont nem volt semmi haszna, mert szinte egy okos gondolat sem jutott az eszembe. (lehet, hogy máskor sem?) Na amikor végre hazajöttek, ez a kis Tacskó valóságos örömtáncot rohangált össze a iszteletünkre. Örömében még be is pisilt – persze szigorúan a virágállvány alá, mert hát itt a harmadik emeleten nincs kert és udvar, ahova hirtelenjében ki lehetne menni. Szerencsére a kislányok még naponta háromszor leviszik sétálni. Ajaj ! de mi lesz ha elkezdődik az iskola ? Azt hiszem a déli sétára nekem kell vállalkoznom. Nem is olyan rossz, hiszen a mozgás jót tesz az egészségnek !

A siófoki fényképekből állítottam össze ezt a kis intarziát. Talán látható, hogy amíg a kis unokáim a Balatonban úszkálnak, Müzli ügyel a parton és titokban a konyhai sarokba terített kis alvótakarójáról álmodik.

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-08-23 21:06:00
Drága Fefóm!

Örülök, hogy ilyen vidám dolgokat olvashattam rólatok, rólad!
És tudod: egy gombócnyi szeretet, "aki" egy kutya (pardon: tacskó), képes új életet adni!

Üdv: Hajcihő
2009-08-22 13:52:01
Édes Fefoka! Müzli éppen olyan szép mint egy "Szekrény" :)))) van is olyan haszontalan? Közhely, de igaz: Kutya nélkül lehet élni, de minek? :))) Úgy örülök neked... "hol vannak a régi barátok?..." Látod, ha most, itt lenne egy chili kép rögtön ichleted is lenne...
2009-08-22 08:11:00
Kedves fefo!

Olyan jó volt olvasni rólatok!

Üdv.Aysa