Az államalapítási ünnep felé ballagó 2009-es augusztusi nyárban a média tele van egy nagy ehunbehun fővárosi intézmény sötét ügyeivel, amelyeket éppen vizsgálgatnak: erkölcsileg sötétek-e csak, vagy pedig jogállambelileg is?!Nem mindegy, hogy a béka változik királylánnyá, vagy a királyleány békávé, akarom mondani, békává.Ehunbehunországban, igaz, talán ez is mindegy, mert itt az egyik ehunbehun szemet behun, a másikkal behunatják.A harmadik pedig szem nélkül is szemtelen.
Nos az intézmény nevét azért mégsem írom ide, mivel meggyőződésem: csak egy a sok közül ebben a feneketlen ehunbehun sötétségben.Olyan, amiből tizenkettő egy tucat, de, persze, nem csupán tizenkettő van.No ha csak annyi lenne!
A sötét ügyekért felelősek és gyaníthatóan felelősek a megszokott jámborsággal beszélnek össze-vissza a Nagy Nemzeti Csatornaképtelenség Ernyőkön.No az össze-vissza beszélésben már nagy gyakorlatuk van, pedig, ha időben összebeszélnének: miként beszéljenek, ha kibújik a szög a zsákból (márpedig az úgyis állandóan kibújik, ha vissza-visszanyomják is!), akkor az egész össze-vissza beszélés kicsit gördülékenyebben menne.
Mán' a szendén piacgazdaságnak is, igaz, ami igaz, csak az a kissé naturalista jelszava: aki fent van és van töke, annak kell ám zsebbe tőke!Persze, nem így fogalmazzák meg ezen piacos huncutgazdaság ehunbehun főpiackofasszonyságai és főpiackalmárférfiai, de azért mégis világos: kell a markolási díj marokba bele, még ha nem is markolási olykor, hanem parkolási.Kell a végkielégítés is, hiszen, ha itt a vég, akkor jöhetnek mások, mint fődíjbeszedők.
No rendben, rendben, - de én nem szeretem a vontatott, elhúzódó leszerepelésjátékokat, azt a sok átlátszó, akadozó ide-oda nyavalygást a Nagy Nemzeti Csatornaképtelenség Ernyőkön.Ehunbehunország valami gördülékenyebbet érdemelne.No nem azt a gördülékenyebbet, ami a síneken a múltban ide, meg oda, marhavagonokban...az a történelem, amiről nagyokat lehet utólag hazudozni, így érdekesen hasznos, pedig van itt ám egyéb hazudozni való is!
Én kozmopolitán és humanistán vagyok ehunbehun, ami annyit jelent: sokaknak nem vagyok ehunbehun.Ennek ellenére kész vagyok egy ötlettel segíteni Ehunbehunországnak, ami erkölcsileg ugyan nem teszi jobbá (Ady: "S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni..."), de az ehunbehun együgyűnép tömegszórakoztatását magasabb szintre emeli, legalábbis formailag, mivel tartalmilag emelni képtelenség ilyen képű képviselővilággal.
Mi ez az ötlet?
Egy egyszerű, de nagyszerű észtalálmány: a társadalmi-politikai táncos lopkodósjáték.Javasoltam ilyesfélét már máskor is, de az értelmes reformokra az ehunbehun csak nézni tud, azt se szépen.Amikortájt pedig, sok idő múltán, szépen néz rá, akkor a reform már nem reform, hanem deform.Pedig ez az ötletem épít ám az ehunbehun hagyományokra!A táncos-dalos operettek szívvidámító sziruposságára, a giccses cikornyástörténetekre, amelyeknek a vége mindig oly boldogítóan happyendes, még ha az ehunbehun néző végül a végtelen hómezőn találja is magát, egy másik vég felé botorkálván, és némileg kevésbé happy állapotban.
Itt van mindjárt néhány dalocska-szövegjavaslat egy ilyen ehunbehun táncos micsudához, hogy egy Kos-díjra áhítozó szerző könnyebben összeállíthassa a fentebb említett fővárosi intézmény sötét ügyének táncos lopkodósjátékát.Címe ilyesféle lehetne: "Markolj, dicső ehunbehun!"
Az első szín dalocskáját legjobb, ha gyönyörű, félmeztelen, szilikonnal óriásian megnagyított keblű lányok éneklik, mint "Oktató útmutatócskát".Bájosan forognának, bűvösen szemeket forgatnának, oda- és visszatáncolnának, közben teljesen lemeztelenkednének (és a lemeztelenkedésből később villát vennének):

Aki semmit sem kapi, hát annak ám kopi!
Csacska csirke, csinos popi!Kell lipilopi!
Légy hát te is nagyon happy, markos hapsikám!
Tömd a zsebed közpénzekkel, hozzá vastigán!
Vasigában olykor, lehet, felbődül a nép,
ám ezt azért elviseled talán némiképp!
Minden korban kórból, kárból akad, aki nyer,
míg a bambán becsületes sárba tenyerel!

Ekkor egy fekete, nagyszarvú alak rohanhatna be a színre, aki szarvát nem a pokolban szerezte, hanem családilag, viszont ő is felszarvazott másokat, így az ehunbehun családerkölcs szent kötelességeinek bőven eleget tett.Fenyegető feketeségéből kilátszana: ha nem kap tizenötszörös fejadagot a közpénzekből, akkor fej, fejet, - vagy árulkodással fenyegetődzik.A szépleányok kissé megriadhatnának e különös lénytől, de azután a legcicisebb leány felismerné és megkönnyebbülten operettezni kezdhetne:

Ó, te Jóska!Jósok jósa!
Mit ijesztesz, feketén!
Ismerlek már!Nem emlékszel,
mint csaliztunk, te meg én?!
Rendszert váltó rendszert áldó
szavad el nem feledem:
- Kiskapun át, nagykapun át,
gyere, lopjunk, kedvesem!

A nagyszarvú alak erre elvigyorodna, majd sátáni kacajt hallatna.A szépleányok köréje gyűlnének.Az ügyek is gyűlnének közben, az egyik annyira olajos volna, hogy még az is olajra lépne félelmében, aki meghallana róla valamit.
Kaya Ibrahim, a Nagy Varázsló is megjelenhetne egy pillanatra, a közpénzekből ismét bezabálhatna, majd gyorsan eltűnne.Különböző pártokból pártoskodók rohanhatnának a színre, Kaya Ibrahim nyomát ütögetnék.No csak Látszat Úr kedvéért, immel-ámmal.Utána Im is, Ám is tele zsákkal távozhatna.
Ismét megjelenhetnének a leányszépségek, bugyijukat leugyibugyiznák és vidáman harsognák táncuk közben:

"Ha!Ha!Ha!
Pénz vala!
Most nincs, na!
És ha nincs?
Van más kincs!
Szőke tincs!
Kiderincs?
Kitekincs?
Olyan nincs!

Vége volna az első felvonásnak.Függöny le, ehunbehun becsület le, a színpadon levő nézőtéren lefizetett tapsolók üvöltenék: "Hogy vót'! Hogy vót'!", de senki sem árulná el nekik, hogy miként is volt valójában.A színpad előtti nézőtéren le nem fizetett tapsolók tapsolnának, egyesek abban a reményben, hogy majd őket is lefizetik, mások észbeli végelgyengülésük miatt.
A második felvonás levonással kezdődhetne.Minden köznéző levonhatná kétszeresére felemelt adójának az egytizedét, akik pedig morognának, azokat megtizedelnék.APEH-puskás apuskával minden tizedik pechest.Ebben a felvonásban némi mosolygós szomorújáték-beütés is lehetne, a mesés végkielégítésben részesültek az illetékes ellenőrökre és felnemügyelőbizottsági tagokra mutogathatnának, és megjátszott elégedetlenséggel pacsirtázhatnák:

Harminc-negyven millió?!
Könnyet ont a liba, ló!
Fület lógat a nyuszi!
A pénz mellé nincs puszi!
Kaptunk bár sokmilliót, -
no de nem járt vele csók!

A felnemügyelőbizottsági tagok azonban dalosan visszamutogathatnának:

Mi ültünk, ültünk, ültünk,
de most látjuk: felültünk!
Miközben belegeltünk,
hibákat meg nem leltünk.
Ki felelős: legelget,
s közben a csőd közelget, -
no de ti sem mondtátok:
még puszikra is vártok!

No lám!Menne egy ilyen táncos lipilopis játék, mint a karikacsapás.Ha már Ehunbehunországra úgyis csapás az egész, miért ne csaphatna a dolog a karikára is?Jobb volna az ügy ilyetén való tárgyalása-bemutatása-leoperettezése a már unalmassá váló híradóknál, csalfatellvilmosozó álkereszttüzeknél, álkeresztszüzeknél, interaktívnak kikiáltott ökörbetülköléseknél, miegymásoknál...
Jobb volna, de - most jövök rá! - mit igyekszem én itt megsegíteni, elsősegélyesíteni ezt az Ehunbehunországot?!No és talán nem is az a piacgazosan gazdaságos operettszöveg kellene neki, hanem elég lenne az operettáló zene is.Ebben az újmódian takarékos pazarlásban.Ebben a pazarlovas takarítás nélküli takarásban.Igen!Az kellene, hogy elhúzzák a nótáját azoknak, akik...

Lehet, hogy egyszer el is húzzák, de addig ők még sokáig elhúzzák...

(2009)