Megyünk az erdő felé.Augusztusközepi nyár, kutyameleg.A szembejövő kutya is nagyon lógatja nyelvét a hőségtől.A Hűvösvölgyben mindig van legalább egy kis levélmozgató szellő.Most is.No és a tévé sem maraszt otthon: botrány botrány hátán.Egy közpénz-tolvajra, aki a hírekben szerepel, valószínűleg mindig több tucat esik, rejtetten, akiket nem ér el az igazságszolgáltatás rövid karja.Az össze-vissza beszélő tévéidiótizmus még kibírhatatlanabb, mint a hőség...Az ország valódi problémáiról való figyelemelterelés vagy a valódi problémák felszínes tárgyalása, mellébeszélésekkel, általános.
Utóbbihoz tartozik a nácibarátok tervezett "Rudolf Hess emlékfelvonulása" is.
Engedélyezze a rendőrség vagy mégsem?
Rudolf Hessnek, aki azért repült át Angliába, hogy a német fasizmus számára megnyerje szövetségesül, nem sikerült ez a szokásostól eltérő "diplomáciai küldetés".Kétségtelen, végül jobban megjárta, mint azok a háborús bűnösök, akiket nála több bűn terhelt.Ám ez még távolról sem indokolja, hogy egy kicsit is értelmes, becsületes és humánus embernek részt kellene vennie ilyen felvonuláson.Ellenkezőleg: ilyet akarni, szervezni, rajta résztvenni - szégyen.
Egyértelmű demonstráció a fasizmus mellett.
A nácibarátságnak sokféle árnyalata van, erősödése összefügg a kapitalizmus világgazdasági válságával, de Magyarországon (és nyilván a világban másutt is) azzal szintén, hogy széles rétegek nem ismerik a két világháború közötti időszak társadalmi arculatát, viszonyait.Egyik párt a hallgatásával, másik párt ravasz utalgatásaival járul hozzá a népbutításhoz, a harmadik....Van olyan politikus, aki nem akarja felismerni: a "csendőrség" megnevezés éppolyan rosszul csengő, mint az "ÁVH".Utóbbi politikus az "érdek-ostobák" kategóriájába tartozik, hívei között sok a megtévesztett fiatal.
No de a természet megszabadít minket egy időre a televíziótól, ettől a nagy nemzeti cirkuszporondtól, amelyre, mint eszközre, nagyonis szükség van, de hovatovább csak a szakácskodó társaságok és az ismeretterjesztő filmek maradnak rajta elviselhetőek.
Az augusztusi erdőben most még kevés jele van az ősznek.Itt-ott a fenyők, úgy tűnik, nem bírják a szárazságot, de a többi fa, bokor még változatlanul zöld.A szellő hol erre, hol arra mozgatja a leveleket, olyan érzést kelt ez a mozgás, mint amikor emberek vitáznak ugyan a vita kedvéért, de ugyanakkor tudják: mindez úgysem vezet sehová.A fű legnagyobbrészt sárga, olyan, mint azon nők kedves kis átlátszó csalása, akik szőkére festetik fekete vagy barna hajukat.
Az ősz inkább a csendben van jelen, kikacsint a bogáncs dúsgazdag lilájából a közömbösen kék égre.Két kis hangya-rabszolga cipel, gurít valami eleségfélét a bolyba, munkál bennük az automatizmus-ösztön, ami egyébként az emberekben is.Nem gondolkodnak, nem filozofálgatnak, belenyugszanak az ösztön-életbe, a gépiességbe, ez talán boldoggá is teszik őket.Az egyik boly a félmétert is megközelíti, más hangyák társasháza viszont alig észrevehető.
A hangyák készülnek az őszre.La Fontaine meséjére, "A tücsök és a hangyá"-ra gondolok.Miért lett volna jobb a francia tücsök és hangya, mint a magyar?
Ám hol van már ezen a tájon a másoknak szívből, önzetlenül muzsikáló nyári tücsök?No és ha volna is, kérhetne gabonaszemet a hangyától, aki egy egész életen át dolgozott, - és most mégis üres a magtára?!
Az ősz felé most még szinte észrevétlenül ballag a táj.Ám közel a tél is, a "társadalmi tél", amely különösen hidegnek ígérkezik...A csöpp tücsöknek és még kisebb hangyának egyaránt.

(2009)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból)