Évszakhatár.Beérett mag zörög
termésfalon belül.Ezüst körök
hullnak a kékre, s a nyárból kinéz
más arc: az őszét rajzolja a kéz.

A nyár hoz még marasztó meleget.
Csend-égboltot, hogy ilyen is lehet.
Egy messzi fentet, melyben csillagok
nyakán lógó amulettben: titok.

Elég volna talán a szó maga:
titok.Szakadék mély pillanata.
S egymásra néznénk új mosoly-úton:
te sem tudod?Látod, én sem tudom...

Nyár.Ősz.Rejtély.Érti-e valaki?
Az ember szeret istent játszani.
Gyatrán játssza, ostobán.Meglehet:
önmagával igen elégedett.

Nyár.Ősz.Jövő tél.Fegyver, mely sötét,
a dördülését visszatartja még.
Teremthetsz majd hősöket, szenteket,
ha vér villan, s a dalod lengeted.

...hogy nem szerettek?Dicsőség talán...
de az is minek énem udvarán?
Kis udvar az: maga a végtelen.
S tücsökhúr zeng, szakad: az életem.

Évszakhatár.Határ is, mondd, lehet?
Csak rajzolgatnak elrejtett kezek.
Szín- s hang-rajzok.Egymás testvérei.
Az elbújót ideje megleli.

Ó, nincs határ!Gurul a hold, a nap.
Fényhiány-ujj remegtet árnyakat.
S nem találkozik szívbéli úton
velünk a Bölcs, őszinte "NEM TUDOM!"

(2009)