A szó talán, hogy szent, túlontúl furcsa:
égit ki oszthat vélt Isten helyett?
Szentnek mondottnál olykor nem volt rosszabb,
ki szentnek hitt dolgokban kétkedett.
(Maholnap immár Mindszenty is "Boldog",
s ki mindenkinek ily címzés kijár!
E gőgös főpapról miként írt egykor
látó magyarként Károlyi Mihály?)
Ám szent ide, szent oda, az igaznak
látszik: hazai királyok között
István mindeddig nagy és legnagyobb volt,
mikor magyart imához kötözött.
Kegyetlen volt?Ó, az a kegyetlenség
szolgálat volt, mert hazát így adott!
Segítették a német földről jöttek:
buzgó papok, s páncélos zsoldosok.
Magyar győzött magyaron.Akkor mégis,
szívfájdítón is, szép volt az a tett,
bár Koppány teste széthullt négy darabbá,
s mindegyik egy-egy várra tűzetett.
Ha vér omlik, ment, ne omoljon még több:
villanó kardnál magasztos a cél,
s ha ily cél hasít lélekbe, ugarba, -
igazolja az éltető kenyér!
István király volt, nagy, de jött utána
más idő, s mennyi rossz király vele,
aki a magyart magyarral ölette, -
s hol volt akkor az ország érdeke?!
Bizony, olykor az Árpád-házi zászló
piros csíkján is ilyen vér futott.
Ereklye bár, - de úgy legyen ereklyéd:
igazat látsz, és hirdetni tudod!
Igazság nélkül hazug minden jelkép.
Féligazság hamissal szennyezett.
Nézd történelmed: hányszor véres rongy lesz
zászlókból, mikor becstelen a tett!

(2009)