Volt egyszer egy NEGYEDÓRA.
Emlegeti ezt egy róka!
Miért? Nos, elment Egyedre.
Ott nem mondták: - Ezt egyed , te!
Keresett kerítés-likat.
Lármáztak a baromfiak.
Röpke negyedóra alatt
róka után a baj szaladt:.
házból kijött Puska Pali,
az a lármás Nagy Valaki.
Tõle mit kapott? Sörétet!
Az a rókának sem étek.
Agár futott nagyobb bajnak:
megtépázni rókafarkat!
Rókánk, - egyedem-begyedem -,
futott, mint a nyúl, Egyeken!

Volt egyszer egy jó FÉLÓRA,
s kicsi házban félt egy óra.
Miért? Ki jött? Nem egy kopó,
hanem csúnya óralopó!
Nos, az egy félóra alatt
órát lop, ha nincs zár, lakat.
Hát a házat be nem zárták,
de a tolvaj nadrágszárát
egy kutyuska elkapta és
hiába volt feleselés...
elkapta, el nem engedte!
Ezt az óra helyeselte.
Nos, a tolvaj dutyiba mén...
Az óra meg most is helyén.

Volt egy HÁROMNEGYED ÓRA.
Mondták: - Álljon meg egy szóra!
Nevetett: - Ha hajam kinő!
Én nem vagyok más, csak IDŐ!
Mi állt meg, majd ment? A vonat!
Háromnegyed óra alatt
itt is volt az, meg ott is volt,
si-si-sizett, zik-zakatolt,
sípolt, sínen vitte kedve
Seholsincsrõl Nekeresdre.

Olykor, még diákkoromban,
a leckét el nem kapkodtam.
Nem írtam meg tíz perc alatt!
Néztem: torkos macska kikap,
agyoncsaptam négy legyecskét,
megbámultam szálló fecskét,
becézgettem kecskegidát,
radíroztam tintás hibát...
Így telt el egy TELJES ÓRA,
s nem volt okom dáridóra,
mivel eme óra alatt
leckém nagyrésze megmaradt.
Hibáztattam érte kecskét,
azaz: kecske-gyerekecskét,
négy legyet, s a macskát /nyelve
tejfölbe miért nyelvelt be?!/,
fecskéket a kéklő égen...

Csupán csak én voltam vétlen.