Ugye, ti is hallottátok azt a becsapósan kurta mesét, amit gyermekkoromban én?!Így hangzik: "Volt egyszer egy rézkilincs.Tovább nincs!".
Tetszett nekem ez a mese, de bosszankodtam rövidke voltán.Azontúl igen vádlóan néztem a szobaajtók rézkilincseire...
Nos egy háromunokás varázsló-nagypapa egyszer elhatározta, hogy megrendezi a Nyúlfarknyi Mesék Versenyét.Győzzön az a mese, amelyik a legrövidebb, de azért legyen füle-farka!
Jöttek is a mesék, mert nem akármi volt ám a jutalom!Közhírré tétetett, hogy a legnyúlfarknyibb nyúlfarknyi mese nyúl farkába kapaszkodhat, és így utazhat el Meseországba.Ott törpe-mesékkel és óriás-mesékkel komázhat, csónakázhat az Óperenciás tengeren... és mindezt a varázsló költségén!
No, amelyik mese tehette, régi , hosszú ruháját gyorsan átszabatta, bárhogy szabódott is a szabó.Így tett a "Piroska és a farkas" címû világhíres mese is, de hiába, csak nem sikeredetett ennél rövidebbre köntöse: "Piroska, farkas, nagymama.Farkas nagymamát bekapja.A bajból később nagyobb van: Piroska is a farkasban!Vadász lő, farkas-hasat vág.Így ment meg nagymamát, Piroskát."
Elsőnek egy szárnyas paripa érkezett meg a versenyre.Táltos volt az, nem más! Büszkén nyerítette légbőlkapott meséjét:

Táltos
szálldos.
Vége,
s már most!

- Nem jó! - csóválta a fejét a varázsló.Rövidnek rövid, de kinek-minek van vége?!A táltosnak vagy a mesének?!Ez nem egyértelmű mese!
- Minek kell egy mesének egyértelműnek lennie? - méltatlankodott a szárnyas paci és szárnyaszegetten elballagott, akár egy zab nélkül ottmaradt közönséges lovacska.
No de máris jött a Hencegők Hencegő Hercege: az óriási üst.Egyből odaöntötte meséjét a varázsló elé:

"Üst. Füst. A tűz ég. Kész lett az ebéd!"

A varázsló megint csak elégedetlenkedett:
- Rövidnek rövid, de hol az ebéd?!
- A mesében! - felelte az üst.Ám a mesében levő mese nem valami mesebeli lakoma a valóságosan éhes szájnak-gyomornak.Az üres üst bánatosan kongott, zörgött, elgörgött.
Jöttek-jöttek a pindurka, picike, picurka, pöttömke, pirinyó, sőt, icike-picike mesék...Ilyenek, mint: "Nincsen már mákom. Mesém bezárom." vagy: "Török törpe törte fejét.Ez mesének éppen elég!"
A varázsló egyik mesét sem kiáltotta ki nyertesnek.Lehet, hogy talán túl sokat kukacoskodott, mert még ezt a mesét sem találta elég jónak:

Kurta utcán kukac.Érte
csőr nyúl.Vége, mert elérte!

Ám ki jelent meg hirtelen a Nyúlfarknyi Mesék Versenyén?
Júj!
Egy kalóz!
Félszembekötősdivel, fekete kalózkendővel, trombitacsövű pisztollyal...
No, ha ő is mesét mond - vélte a többi mese - az nem érvényes, mert biztosan rablott mese... hm-hm, illetve talán mégis érvényes, mert az a mese nem tehet arról, hogy őt egy kalóz elhurcolta!
A marcona tengeri rabló büszkén rántotta elő a mesét, mint valami mesebeli kardot:

Kincs volt-nincs, de -
már mese se!

- No ez a nyertes mese! - bólogatott a varázsló.Ez máris nyúl farkába kapaszkodhat és indulhat Meseországba.A kalóz urat azonban le kell tartóztatnom... azaz, pontosabban, fel kell tartóztatnom egy kis időre, amíg kap három puszit a fejebúbjára.A meséje kap még egy magától nem író varázsceruzát és egy varázsfüzetet is...
Előfordul, - holtversenynek hívják - hogy ugyanazt a díjat kapja egy másik versenyző is.Most is így történt.Szilvike meséje volt a másik szerencsés.Így hangzott: "Szilvaszem, szép kék. Mese volt. Még kék?!"
A harmadik mese, Fannikáé, vígaszdijat kapott: gyönyörű, piros-sárga búgócsigát.Ez a mese ugyanis, bár szótlan volt, de távolról sem volt rövid.Fannika még nem tud beszélni, de édes arcocskája, csodálatos, igéző szemecskéje egyre mondja, mondja a világ legszebb, csillagokat felragyogtató meséit...Nem röviden, hanem hosszan, de a varázsló-nagypapa, ha Fannikára néz, ezt korántsem bánja.Sőt!