Volt idő, mikor megvallottam
félszeg bizalommal hitemet.
volt idő, hogy nem botoltam,
léptem nem óvták kételyek.

De bénító, szorongó boggal
gombóccá gyűrt az a félelem,
csatakosra zihált a sóhaj,
s kétkedő fohászom keresem.

Sebzett imára hajlítva vállam
még hozzád emeltem lelkemet,
de márvány-árvaságba zártad
foszlott alázat házát, szívemet.