Kedves "viczelek"!

Nem vagy kevésbé író, mint én, valamint én is olvasok olykor, akkor pedig én is olvasó vagyok csak.
A tömeg is más, meg az egyén is.Bár a tömeg is egyénekből tevődik össze, és az egyének jellemzőit valamilyen mértékig magán viseli, mégis külön is vizsgálandó a "tömeg" (utóbbit olykor "nép"-nek is nevezik, de ez is zavart kelthet, többek között azért is, mert egyrészt nem minden tömeg nép, no meg a "nép" fogalmára is meghatározás kell).
Bármelyik emlékmű, amelyiken az elesettek nevei vannak (legyen az akár az első, akár a második világháborúban elesetteknek emléket állító vagy bármilyen hasonló jellegű), és az elesetteket hősöknek titulálja, természetesen ostobaságot állít.Hangsúlyozom: BÁRMILYEN (!) emlékműre vonatkozik ez, hiszen a háborúban elesettekre "globálisan" nem lehet olyan "hős-fogalmat" alkotni, amelyik mindegyik elesettre ráillik.Ez már abból is kitűnik, hogy a "háborús vágóhíd" kifejezést nem én találtam ki most, sokan használták már.Először is: a háborúban általában sok az olyan besorozott katona, akinek esze ágában sem volna fegyveresen részt venni a harcokban, de kényszerítik, másrészt azok, akik önként jelentkeznek, azok közül is idővel meggondolhatják magukat, még a háború folyamán.Az első világháború kezdetén a katonavonatok felvirágozottan és énekszóval mentek a frontra, de később...
Amit eddig írtam, az sem apróság, de a baj (erkölcsileg is!) nagyobb ennél, sokkalta nagyobb.
Nem mellőzhető ugyanis egy háború kialakulását megelőző, valamint a háború kitörését követő időszak (időszakok) társadalmi és egyéb fontos tényezőinek gondos és tárgyilagos elemzése.Csak példának hozom fel, hogy a Horthy-korszak társadalmi-gazdasági viszonyairól klasszikus írók, költők a legkitűnőbb műveket írták, - de ez ma általában nem tükröződik vissza a fiatalok ismereteiben, érzelmeiben, gondolkodásában.Azt gondolom, hogy előtted semmiképpen nem titok ennek oka (okai).
Másik példa: miközben a Rákosi-korszakban előfordult bűnöket, hibákat (nagyon helyesen!)
könyvek sora tárta fel, mutatta be, arról mély hallgatás van, hogy miként bánt az a korszak az ellenfeleivel.(Akár Rákosi Mátyással, akiről Károlyi Mihály tárgyilagosan ír könyvében, - olyan tárgyilagossággal, amelyik ma Magyarországon gyakorlatilag ismeretlen.)
Ismételten leszögezem: a "hős vagy nem hős" egyéni életutak tekintetében vizsgálandó, de a mögöttes tartomány az igazán fontos: erkölcsileg CSAK (!) tárgyilagos, igazságos értékelés alapján jöhetne egy jobb hangulatú, összefogásra hajlamos magyarokat tartalmazó, a becstelenségekkel és hülyeségekkel szemben fellépni képes ország.
Azt hiszem, hogy Te is világosan látod: egyelőre ilyen nincs a láthatáron.Akkor sem lehet számítani rá, ha a gazdasági válság oldódik vagy megszűnik és némileg több pénz jut a leszakadó rétegek megsegítésére.

Üdvözöl: Miklós

Igen, Kedves Miklós, nincs köztünk vélemény különbség, ez ügyben. De Te mégis csak egy igazi író vagy, én meg csak egy olvasó. Ezért tőlem elnézhető, talán, ha hírtelen, elsőre, nem teljesen világos a mondani valóm. Akkor világosan: Te ne tudnád? (bocsáss meg, a korodnál fogva) 89-ig minden elesett, sőt élő szovjet katona mekkora nagy hős volt? Még azok is, akik asszonyokat, nőket erőszakoltak meg…és az a tizenhét éves Iván is aki azt hitte még mindig csak Oroszországba van, és a hazáját védi. Az én szememben Ő is igazi HŐS. Mai napig őrzi hősiességüket a Szabadság téri emlék mű…
Ugyan akkor, ha megemlékezik valaki a több tízezer német katonáról akik megpróbáltak a Széna térnél kitörni, szóval már a megemlékező is fasiszta…
Ajánlom figyelmedbe az éppen tegnap elhunyt Cseh Tamás / nyugodjon békében/ Széna tér című dalát. Csodálatos, és valószínűleg, történelmileg is megállja a helyét a szöveg.
http://www.youtube.com/watch?v=dLo2MLNxV_s

Üdvözöllek, Miklós. Még egyszer, nagyon szép a versed.

Kedves Ildiko!

Minden erdő érdekes, szép, - és kicsit félelmetes.Jó ott lenni e vegyes érzelmek ellenére.Az erdő elgondolkoztató, akár az életet (életünket) is megláthatjuk benne,

Örülök, hogy tetszett a vers.

Üdvözlettel: Miklós

Gyönyörű vers! Egy pillanatig én is ott voltam az erdőben! Jó volt ott lenni!

Kedves "viczelek"!

Örülök, hogy tetszett Neked a vers, lehet, hogy nincs is közöttünk félreértés, de néhány sorban leírom a véleményem (ami nem feltétlenül ellentétes a Tiéddel e vers tartalmát illetően).
Az, hogy mit értünk a "hős" kifejezés alatt: meghatározás kérdése.Egyetlen háború résztvevői sem voltak mind "hősök", ha ez alatt valamiféle nemes fogalmat értünk, ám egy névtelen erdei sírról aligha tudjuk megállapítani, hogy ki nyugszik benne.A háború kegyetlen hajcsára? A hazáját védeni kész megtévesztett, de jószándékú ember? Hős? Nem tudjuk, hogy miért harcolt, milyen gondolatok jártak a fejében, amíg élt.Sok minden egyéb körülményt sem tudunk - egy adott ismeretlen egyénre vonatkozóan - megállapítani.
Bárki is fekszik a sírban, halála - számomra - szomorú és félelmetes. Amennyiben egy kegyetlen hajcsár, akinek halálával talán nyert az emberiség, akkor is szívbemarkoló, hogy nem lehetett jobbá lennie vagy - esetleg bonyolult okok miatt - nem tudott.Minden halál félelmetes - számomra.
Más kérdés azonban a történelem tárgyilagos értékelése.Ezt ma - ettől a társadalmi rendtől - természetesen nem várhatjuk el, nem is teszi, sőt, - és ez a komikus része e tragikus dolognak - történelemhamisítása rendkívül, nevetségesen primitív.Azt hiszem, ha írásaim ismered, beláthatod: én a szépítés nélküli, tárgyilagos értékelés, a tárgyilagos gondolkodásra nevelés híve vagyok.Akkor is, ha tudom: ez jelenleg nem megvalósítható, természetesen nem csupán a hazai helyzet miatt, hanem a világhelyzet miatt sem.
A mai ifjúság többsége - személyes tapasztalatom is, de millió jel is világosan mutatja - teljesen elbutított, érettségi bizonyítvánnyal a kezében is.Pontosabban: olyan, mint amilyenre ennek a társadalmi rendnek szüksége van, DE (!) a nagyobb közösségnek, ha kissé hangzatos szót akarok használni, írhatom úgy is, hogy a magyarság többségének viszont éppen az ellenkezőjére volna szüksége, egy tárgyilagosság alapján való megbékélésre.Más szóval: a LEHETETLENRE volna szüksége, arra ami most lehetetlen, és csak reménykedhetünk, hogy valamikor - nagyon-nagyon távoli jövőben - egyszer valamilyen formában lehetővé lesz.

Üdvözöl: Miklós

Igen kedves Miklós, így kellene. Mind a két oldalon, egyenként, HŐSŐK haltak meg. Hangsúlyozottan, mindét oldalon. És ugyan akkor áldozatok is voltak, értelmetlen áldozatok. Nem ezek a katonák kezdték a háborút, akik az erdőkben, sík terepeken, egyenes úton, vagy „kanyarban” vesztek el. Nyugodjanak békében. Nagyon szép a versed, gratulálok.