Feltöltve: 2009-08-06 01:36:06
Megtekintve: 6095
75. VILÁGTALAN
Mellettem most üres a tér.
Kezem tétován kaparászik,
tapogat körbe, mintha világtalan lennék.
Szavam vergődik, verdes, lehull
egy falról visszhangtalanul.
Meglátogat a félelem is:
Kinek sírhatok?
Ki ringat el?
Ki buzdít helytállani
ebben a roppanatban,
mely fogai között tart?
Uram, altasd már el torkomban a jajt!
De borzasztóan Nélküled tudok lenni!
Világtalan -- mert hol van a világom?
Félelemben -- csak porlik bátorságom...
Menekednék -- félútról visszafordulok,
Tapogatózom, megbotlom, elbukok...
De már kezemhez ér Kezed
-- fogóddzon abba
szerelmed világtalanja.
Kezem tétován kaparászik,
tapogat körbe, mintha világtalan lennék.
Szavam vergődik, verdes, lehull
egy falról visszhangtalanul.
Meglátogat a félelem is:
Kinek sírhatok?
Ki ringat el?
Ki buzdít helytállani
ebben a roppanatban,
mely fogai között tart?
Uram, altasd már el torkomban a jajt!
De borzasztóan Nélküled tudok lenni!
Világtalan -- mert hol van a világom?
Félelemben -- csak porlik bátorságom...
Menekednék -- félútról visszafordulok,
Tapogatózom, megbotlom, elbukok...
De már kezemhez ér Kezed
-- fogóddzon abba
szerelmed világtalanja.
Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 75.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-08-08 09:57:14
JÓ vers szép zárás :-)