De jön ám! Mi sem vagyunk különbek az anakondánál!:-D

Szívesen. És még jó, hogy nem lehet, különben nem értenék a professzióimhoz!:-)))

Meg különben is, ha olyasmit írsz, amiben kitárulkozol, akkor abban könnyű olvasni!:-)

De csak írj ilyeneket, mert engem gyönyörködtet!

Üdv: Hajcihő

S ehhez még hozzájön az anakonda önazonosság-tudata (?!), hogy ami hat méterrel utána jön, az még mindig ő-e?

Köszi a kitűnő elemzést, hát előled aztán nem lehet elbújni!
Üdv:Hajni

Szia Hajni!

Ajjaj!

Látom Tamássá váltál, a sebbe nyúlnál, de nem találod!
És látom, a sebbe nyúlás nélkül is elfogadod, hogy a seb létezik!
Vagy mégsem?
Az örök dilemma, a dedukcióval megválaszolhatatlan létezés, vagy a létezés hiánya!
Ha hiszed van, mégha nem is bizonyítható. Ha nem hiszed, bizonyíthatod a nincset!

Az ember már csak olyan, hogy meg akarja érteni a világát, és nem elégszik meg a hitével. Ezért aztán a hite, és a tudása örök harcban áll.
Az egyes ember pedig nem győzhet a tudása által, ha hite van, de az emberek sokasága győz a hite felett, mégha a hite egyénenként nem engedi is, hogy győzhessen a tudása!

Harcolsz a tudásod ellen, hogy hihessél, és hiszel, mert nem jó, ha a tudásod - mint hiszed - magányossá tesz!

Ez bizony sokezeréves filozófiai dilemma!

El akarod dönteni? Jó neked, ha eldöntöd? Jó neked, ha nem döntöd el?
Tudod, hogy el kell döntsed? Tudod, ha valódi döntést hozol, vesztessé válhatsz a győzelmed által? Tudod, hogyha nem hozol valódi döntést, vesztes vagy, bár győztél?

Azért ezt nagyon szépen leírtad néhány kitűnő sorban, csak... nem döntöttél, mert benned van a "fogvacogtató gyávaság".

Nagyon mély, értékes vers.

Szívből gratulálok!

Üdv: Hajcihő