Hanem volt egy harmadik gőgös király is: Lengebenge királya.Udvaroncai de sok légvárért vágtak zsebre valódi aranyakat!Nos ez a király elhatározta: ha a másik két gőgös király úgy, ő méginkább mégúgy!Ő is új kastélyt építtet. A régi már nem új, csak olyan, mintha új volna, amellett unja is már!Kastélyunalom pedig egy levegőben szállni tudó kastélyban űzhető el leginkább.A kacsalábon forgó kastély mesebeli régiség-ócskaság, de egy repülő kastély... Az ám az igazi!
- Nem légbőlkapott ötlet! - tapsoltak a lengén öltözött udvarhölgyek és mézesmázosan ujjongó udvaroncok.Csak a tudósok vakarták a fejüket titokban - nekik kellett elkészíteni a repülő csudakastély tervét.
Akadt egy tudós, aki aggódalmasan megjegyezte:
- Félő, olyan lesz ez a hatalmas kastély, mint a repülő teknősbéka!Leeshet a magasból, Felséges Uram...
- Leeshet, - torkolta őt le a gőgös király - de csak az én parancsomra!Az én jóváhagyásom, parancsom nélkül senkinek-semminek nem szabad leesnie Lengebengén, még egy szolga állának sem a meglepetéstől...Miért esett le az állad, miért vágsz ilyen kétkedő képet?!Munkára fel!
A repülő kastély kínkeservesen bár, sok-sok gyötrődéssel, de megépült. Messziről olyan volt, mint egy óriási repülő bogár, közelről pedig mint egy hatalmas sziget, amelyik alól hirtelen kihúzták a tengert.
Három fennhéjázó királyi épület, három gőgös király, - de lehet hogy egy lesz a sorsuk?
Jól tudta a repülő kastély ura, Lengebenge királya, hogy Bendebunda királyának palotája ott büszkélkedik-hivalkodik a Nagy Hegy csúcsán.Fölérepült hát kastélyával. Hadd lássa az a csúcsra felkapaszkodott palota, meg annak ura, hogy ő még magasabban van, akkor néz le rá, amikor akar!
Bendebunda királya fel is nézett, meg is látta a sötét kastélyt, mérges is lett csudamód.Ki merészeli kastélyát az ő palotája fölött lebegtetni?!Hiszen ő mindenekfelett, s az ő palotája, az ő kutyája, az ő macskája... Ez felségsértés!
Ágyúikhoz parancsolta a tüzéreket és személyesen-felségesen tüzet vezényelt.
Le is esett a repülő kastély királyostul, udvarnépestül, mivel túl sok ágyúgolyóbis került a palotabendőbe.
Igen, de hová esett?!
Ekkora felség-, feleség- és palotasértést!Bendebunda királyának hegycsúcs-palotájára!
Ez is, az is rommá lett.Lengebenge királya összezúzta magát a szikákon, Bendebunda királyát pedig megütötte a guta, de mindjárt utána egy kidőlő palotaoszlop is megütötte.
Ezalatt Handabanda királya viszont tutajos palotájával és ide-oda ingó udvaroncnépével vígan úszott lefelé a Hatalmas Folyón és a másik két gőgös király pusztulásán nagyokat hahotázott-heherészett, mivel rögvest meghozta neki a hírt a nagy pusztulásról a versenygalambposta.
- Ha-ha-ha-he-he-he! - nevetett.A z ostobák!Méghogy ilyen magas hegytetőre palotát építetni!Nagyzási mánia!Méghogy kastélyt levegőben utaztatni! Felfuvalkodott beképzeltség!
Addig-addig heherészett amíg a Hatalmas Folyó elvitte őt palotástul, udvarnépestül a még hatalmasabb tengerig.
A tenger gyönyörű mikor nem izgatja-mozgatja fel a Szél.Ha felizgatja-felmozgatja talán még gyönyörűbb, fenséges hullámokat vet, de a hajósok és jósok ekkor már kicsit óvatosabbak.A Szél után ugyanis jöhet a duhaj koma, a Vihar.Sőt, még annak öregapja, az Orkán is.No az úgy ordít, ahogy csak kifér a torkán!
A tutajra épített palotának a Vihar is elég baj volt hogy jött.Ez a rendetlenkedő légáramlás úgy felbosszantotta-felmérgesítette a tengert, hogy a tutajos palotát darabokra szakította szét hullámaival.Elsüllyedt a hatalmas csodaépítmény.
Handabanda királya és udvaroncseregéből tizenkettő jó irányban úszott, s így, félholtan bár, de megmenekült.A többiek viszont nem, mert rossz irányban úsztak: arrafelé messze volt a part és a cápák sem bizonyultak túl barátságosnak.
Handabanda királya és tizenkét udvaronca most egy lakatlan sziget kényszerlakói, de legalább van idejük kókuszdiót keresgélni és gondolkozni. Az a gondolat máris szöget ütött a király fejébe, hogy talán mégsem volt olyan okos dolog tőle a nagy behemót úszópalota megépíttetése.Ha meg már megépíttette, miért nevezte ki rá főhajókapitánynak azt az enyveskezű Simanyelvű Teodort, akinek hajózási tapasztalatai nem voltak túl nagyok, hiszen életében csónakot is csak kétszer látott, akkor is csak a part biztonságából?
Ilyesfajta gondolatok vezetnek el később a bölcsességhez, de ehhez idő kell,
mert odáig hosszú az út, - még egy királynak is.