Egy pohár bor mellett, az erdő szélén a présház előtti lugasban, gondolatok futottak át az agyamon, és mélyen szívembe markoltak. S csak jöttek és jöttek, érzelmeimet viharossá korbácsolva. Talán azért ennyire erőteljesen, mert minden mi itt van, oly közel áll szívemhez és olyan mintha mindig itt lettem volna, akár nyári nap sütött vagy zúzmara borította a mezőt. És emlékek jönnek elő, évekkel ezelőtti dolgok, szavak, mondatok, egy vicc, vagy éppen valami kellemetlen, ámbár tanulságos történet.
Ahogy látom ringatózni a mezőt, azokra gondolok kik már rég messze járnak, de kezük nyomát hagyták a tájon. S azokra kik még itt vannak, kik verejtékükkel áztatják most is e darab földjét hazánknak és gondolatuk e táj körül forog.
Most kortyolok boromból, és érzem friss zamatát, és a pince hűsét a remek nedűben. De ez még több dolgot hoz elő bennem. Azon dolgokat, amikről úgy vélné az ember hogy már nem is emlékszik, apró-cseprő mozzanatok, és emlékképek. Nem voltak fontosak, és talán most sem azok, de valahogy belemarkolnak az ember szívébe. Évek teltek el, mióta először itt jártam, és megismertem a vidéket. Más lettem én is, más lett a vidék, de az érzés ugyanolyan. Béke, harmónia és kellemes csend övezi a vidéket. Csak a tűz pattog a bogrács alatt, és a madarak csiripelnek és pár légy zümmög. Semmi sem zavarja ezt az idillt. Csak belül van hangzavar, belül fut a film szakadatlan és nincs megállj. Egyre inkább a jelen foglalkoztat és a holnap. Hogy melyik a helyes út, és vajon az vezet-e el céljaimhoz? Bár úgy vélem a kettő ugyanaz, mert a helyes út számomra az, amiben saját magam megvalósíthatom és mégis másoknak is jót teszek, és senkit nem bántok. És nem gondolom, hogy naiv vagy buta lennék. Mert sok dolgot átéltem és sok minden láttam, és még sem hiszem, hogy az őszinteségnél létezik jobb eszköz, a becsületnél jobb iránytű és a szűrőmentes ciginél csak a szűrőmentes imádság a jobb dolog. És sosem követtem senkit, akit nem tartottam igaznak, és most sem teszem. Mert az én lelkemért, majd én állok ítélőszék elé, és semmit nem fogok tudni másra kenni, vagy hárítani. Az én vétkem az enyém, akár a jótetteim. És mivel úgy vélem sokszor vagyunk itt a földön mielőtt végleg az égbe érnénk, most inkább jót teszek és harmóniára törekszem, és őrült vagyok a magam módján és szabad.
És utolsót kortyolok a poharamba, és elindulok, még teszek fát a tűzre. Gyönyörködök a lángokban, és felnézek a jó öreg égre.