A toronyszobában gyülekezett a kis csoport, aminek tagjait a tudós barátok választották ki a környező falvak pórgyerekei közül. Megszeppentek voltak, óriási szemükben kíváncsiság.
Szüleik nem győztek hálálkodni az őket ért megtiszteltetés okán Az elszakadást ismerték, testvéreik is úgy tűntek el a viskóból, amikor szolgálni mentek, csendben, észrevétlenül. S minden ment tovább a maga rendjén.
Nem tudták mi vár rájuk. Nézelődtek. A falak mentén polcok sorakoztak, furcsa ismeretlen tárgyakkal, de ezen kívül a szoba szinte üres volt. Az ablaknál egy állvány állt, rajta egy tekercs, amin minták látszottak. A kicsit távolabb álló kereten száradt valami, olyasmi, amire a barátok írnak. Már ahogy ők nevezik, azt a cselekedet.
A kandallóban tűz pattogott. Meleget lehelve a komor falak közé.
Az ajtó nyikorogva nyílt ki,egy kámzsás barát lépett be rajta .Bátorítóan nézett rájuk, de fürkésző tekintete elől senki nem térhetett ki, mintha felmérné, hogy mire jut velük.
Várakozás volt a szemében, s valami időtlen tudás.
A gyerekek, ha lehet, még csendesebben várakoztak, pedig eddig sem volt egy pisszenés sem. A sarokban hálóját szövő pók nagyobb zajt csapott, mint a 12 gyerek.
A barát odalépett hozzájuk és megszólalt, erős és türelmes hangja volt.

Üdvözöllek benneteket, kedves fiaim, leányaim!

Jertek, üljetek ide mellém, közel a kandalló tüzéhez, hogy melegedjetek.
Figyeljetek rám, amit most elmondok nektek, az a tudás csak kiválasztott kevesek kiváltsága!
De én, jó Zsigmond királyunknak Párizs egyetemét, és Göttinga univerzitását is megjárt írnoka, a mi urunk kegyes engedelmével megosztom veletek a betűk vetésének, és elolvasásának nemes titkát!

De először esküdjetek!
Esküdjetek arra, hogy ezt a nagyhatalmú képességet, most még senkivel, de ha majd egészen a birtokában lesztek, akkor is, csak tiszta szívű, bátor, okos emberekkel osztjátok meg, mert bizony tudjátok meg kedveseim, hogy ennek a tudásnak a birtokosa, ha gonosz szívű, ördöglelkű ember, igen nagy veszélyt hozhat a világra!

Ezért bizony mondom néktek, hogy örvendjetek, mert tiszta lelkűeknek, és méltóknak találtattatok, e tudomány elnyerésére!

A kiválasztottak várakozóan hallgatták a kámzsás alakot,aki folytatta:

Letesszük az esküt!
Egy míves aranykeresztet emelt a magasba. Megcsillant rajta a tűz fénye.
Felhangzottak az eskü szavai, 12 gyerekember mondta, először erőtlen, majd egyre bátrabb hangon, testüket melegség, lelküket fényesség járta át, a nagyszerűség érzése, amit csak azok érezhetnek, akik kilépnek a tudatlanság homályából.

Most már beavathatlak benneteket a titokba!

Leemelte az állványról a tekercset, majd körbeadta.
-Tapintsátok meg! Símítsátok végig, ismerekedjetek meg vele! Tudjátok mi ez? Pergamen.
Ha megismeritek az írás titkát, ti is képesek lesztek a csodára, formát adni adni a gondolatnak. A pergamen lesz a test, amelyen megelevenednek a betűk.
Kézről kézre járt a tekercs, majd a baráthoz tért vissza, aki széthajtotta és kiterítette, hogy mindenki jól lássa. Ismét megszólalt:
- Tudjátok-e miből készült?
Tanácstalanul, egymástól segítséget kérve rebbentek a tekintetek, de nem érkezett válasz.
- Állatbőrből, amit itt a kezemben tartok fehér juh bőréből van.
A pergamenkészítéssel foglakozó mesterek tudásának és tapasztalatának köszönhetjük, hogy mindig elegendő mennyiség jut belőle a másolóműhelybe, ahol egyszer ti is munkához láthattok.
Alig észrevehető mozgolódás támadt a gyerekek között, majd egy fiúcska bátortalan hangja törte meg a csendet.
- Képeket is tudunk készíteni, ily szépeket, mint azok ott?- mutatott rá egy betűkezdetre, mely virágot formázott, színpompás szirmai szétterültek, s a levelek átölelték a kanyarogva tova futó szárat, keretezve az egész írást!
- Látom, megbabonázott az iniciálé! Ez a neve. Igen a könnyűkezűek, s a legszebb lelkűek közöttetek színes betűbe álmodhatják a világ csodáit a pergamenen.

***