Nem nagyon tudok kiigazodni ezen a hőütött 2009-es nyáron abban, amit a magyar sajtó a szlovák nyelvtörvényről ír.Olyasmi derül ki belőle mintha a magyar nyelv használatát Szlovákiában büntetné ez a törvény, elfogadható indok nélkül.Ha így van, - de nem állítom, hogy így van! - akkor az valóban ellenkezik az Európai Unió becsülendő alapelveivel, törekvéseivel.
Ám miért nem ad elegendő tért a hazai magyar média a szlovák szakembereknek, hogy részletesen elmagyarázzák a törvényt, és alkalmazását?!Mindkét oldalon (tehát nem csupán a magyarokén!) egyes csoportok önző érdeke a baj, és ami ennek az érdeknek felel meg: a rosszul, a közösség valódi érdeke ellen ható, károsan értelmezett nacionalizmus.Régi, sokszor használt métely ez, magyaroknál, szlovákoknál egyaránt.Írtam is már róla többször, szórtam egy kis falra borsót a becstelenség és butaság sötét Hungarian falára (interneten, többek között: Magyarok, románok.Kaláka, 2005. évi februári szám, Haza és hazugság, Világszínvonal, 2007 április 21.)
Nem gondoltam, persze, hogy mindez valamit is ér, de a kötelesség, az kötelesség.Az író számára is, ha író, nem pedig önző érdekek kiszolgálója, pojácája.
Ha nem is igaz a maga közmondásszerű meredekségében a mondás: mindenki annyit ér, ahány nyelvet tud, az viszont könnyen belátható, hogy minden elsajátított nyelv érték, az egyénnek is, hazájának is.
Értelmes emberek egy értelmes világban egykettőre kialakíthatnák azt a kompromisszumot, ami a közösségnek hasznos, akár szlovák, akár magyar.
Miről van szó?
Szerintem az jogos követelmény volna, hogy a közhivatalokban, közintézményekben (köztisztviselőknél, közalkalmazottaknál) hivatalosan is előnyben részesüljenek azok, akik egy többnyelvű országban az ott érvényesülő nyelvek közül többet ismernek, továbbá, hogy a magyar nyelvnél maradjunk, azoknak, akik Szlovákiában MAGYAR NYELVŰ TERÜLETEN (ahol a lakosság meghatározott része magyar nemzetiségű) VÁLLALNAK egyes munkakörökben közhivatalt, közszolgálatot, azoknak KÖTELEZŐ legyen a szlovák mellett a magyar nyelv ismerete (legalábbis bizonyos időkifutásban).(Romániában pedig - analógiaként - a román mellett a magyar nyelv ismerete.)
A szlovák nyelvtörvényről szóló egyik hazai sajtócikk szerint "Nem jár szankciókkal, ha az egészségügyi és szociális intézményekben a személyzet nem csak szlovák nyelven kommunikál a betegekkel.Ez azonban csak azokon a településeken érvényes, ahol a magyarok aránya meghaladja a 20 százalékot, másutt nem." (www.origo.hu)
Ebből valami olyasmi derül tehát ki (ha a közlemény nem ferdít!), hogy például egy kórházban a magyar nemzetiségűekkel is kötelező az egészségügyi dolgozóknak szlovákul beszélnie, ha a településen a magyarok aránya 20 % alatt van, ami - ha a törvényben valóban így van! - mindenekelőtt szamárság.Ám így van-e? No és mi van a közhivatalokban?
A hazai magyar sajtó nagyobb része szégyenletesen zagyválja a dolgokat, amikor a törvényt illetően nem a leglényegesebb kifogásokat sorolja fel, hanem inkább arra törekszik: minél zavarosabb, érthetetlenebb legyen a szlovák nyelvtörvény hazai "sajtómagyarázata".
Röviden: egy többnyelvű ország meghatározott földrajzi területein teljesen jogos igény (ha megvalósítása időt is igényel), hogy az ottani közhivatalokban, közintézményekben egyes munkakörökben a foglalkoztatottak több nyelven tudjanak, tehát Szlovákia egyes részein szlovákul is, magyarul is.Ez a többnyelvűség egyformán érdeke a szlovák és a magyar népnek.Minden törvény, amelyik ezt értelmesen közelebb hozza, üdvözlendő volna, mind Szlovákiában, mind pedig Magyarországon.
Világosan láthatja az, aki akár kicsit is elgondolkodik (becsületesen!), hogy a népeket szembeállító nacionalizmus felkorbácsolása kiknek érdeke valójában Magyarországon is, Szlovákiában is.Most csak a hazai magyar nacionalizmusról írom ide, hogy történelmi gyökerei mélyre nyúlnak és káros hatásait, sajnos, ma is ott láthatjuk, majdnem mindenütt.

(2009)