Ha elmondom, tán el sem hiszed:
Láttam e télen a béke lábnyomát.
Csöppnyi volt, megható -- és háromágú.
A kört én képzeltem el köré
az egyébként érintetlen hóba.
Egy széltől-borzolt tollú cinke
néhány didergő dekája nyomta,
mint kicsi bélyegzést,
olvadó kristályokra
a reményt:
Lesz tavasz, lesz! Mindjárt!
Csak még egy kicsit várni kell,
míg nyújtózik a téltemető, és kikel.
És zöld ág is lesz, mennyi, mennyi!
Lehet majd bízvást énekelni
virtuóz trillákat az égre!

Látod?

Télen
egy megható kis lábnyom,
Tavasszal
ez a trilla a béke.