Pár év eltelt ugyan, és sajnos elkerülte figyelmemet ez az alkotás. A véleményem szintén az ami az előzőeknél: páratlan munka.

Hajcihő-vel egyetértek, a kritika fontos, akkor is ha negatív, abból lehet egy alkotó tehetségünket szintről szintre feljebb és feljebb emelni. A kritikát be kell tudni fogadni akkor ha az jó szándékú és valóban felfed olyan dolgokat amikkel előtte nem voltunk tisztában, vagy csak egyszerűen elkerülte a figyelmünket.

Javítás: "...úgy hogy érintse a bal szélen álló fa tövét.", helyett: "...úgy hogy érintse a jobb szélen álló fa tövét."

Bocsi!

Attila!

Az is lehet, hogy a kép előterében álló és a mögötte jobbra lévő fa árnyékát kellene előrébb hozni és a balról harmadikét egy érzetnyit hátrébb,úgy hogy érintse a bal szélen álló fa tövét. A bal szélsőét pedig egy érzenyit előrébb hozni.

Bocs, hogy belekotyogok.

Üdv: Hajcihő

"Kedves" joo5603!

Én kritikát gyakoroltam egyrészt, mint egyszerű gyönyörködni kívánó néző, másrészt mint olyan ember, aki egyrészt kijártam az általános iskolát és még a rajzórán is odafigyeltem a kitűnő tanárom előadására, harmadrészt pedig mint olyan, aki egyéb tanulmányaim során elsajátítottam a rajz-, és festőművészet alapjait, negyedrészt olyan, akinek a családjában kötelező volt a művészetekben való alapvető jártasság, ötödrészt azért, mert úgy gondolom, hogy egy megalapozott, tárgyszerű kritika, ami elősegítheti a művész kiteljesedését, az egy jószándékú és nem tolakodó gesztus.
Külön felhívnám szíves figyelmedet arra, hogy ennek a rovatnak a címe is "kritika", ami etimólógiailag, és magyarul azt jelenti, hogy "bírálat". Természetesen ennek a felismeréséhez is szükséges némi aktív és passzív szókincs, amivel nem feltétlenül mindenki rendelkezik. Éppen úgy mint azzal sem, mert ebben az ügyben - ebédlő híján - nem kergették az ebédlőasztal körül, hogy valakit ex katedra leszólni, több mint illetlenség, egyenesen lumpenproli tempó. Ez primitív, rossz szándékú, súlyosan alulművelt, általában hibás önértékelésű, tehetségtelen emberek sajátja.

Én Attila művével kapcsolatosan azért gyakoroltam kritikát (függetlenül az oldal elvi feljogosításától), mivel értékes alkotónak, művésznek tartom. Márpedig értékes embereket segíteni - családi morális örökségemként és egyéni meggyőződésem alapján - erkölcsi kötelezettségemnek érzem. Egy művész - miként a példa is mutatja - erre pozitív módon reagál.

Ezért ezt ezen túl is tenni fogom.

Azonban megnyugtatlak; a te publikációidat nem fogom semmiféle megjegyzéssel illetni.

Maradok a megérdemelt tisztelettel:

Hajcihő

Hajcihőre ne halgass,csak feleslegesen okoskodik.Amit Te látsz és elképzelsz az a Te alkotásod,nem az övé.Üdv Art Giovanni.

Köszi. Javítom.

Ez telitalálat! (10-es kör széle. :-D) Na pláne, hogy - szerencsére - idén még egyetlen ilyen fát sem láthattál!:-)

Egyszerűen vakítanak a színek, a valótlanul kék fatörzsek és a háttér kék kontrasztja előtt!
Pompás kolorit! Valótlanul valóságos! Káprázatos impresszió! Kivételes hangulatú és kivitelű alkotás!
Nem tudom mennyire szándékos, hogy a hangsúlyt a kép baloldalán a háttér kékjéből indítottad, és azt a lombok és az avar színorgiája vezeti át jobbra, miközben a fák törzsei ezt a vibrálást nyugodt, mégis dinamikus vonalaikkal ellensúlyozzák, de, ha tudatos, ha nem, telitalálat!

Ami hiba, de javítható: a balról harmadik fa árnyéka rossz irányba vetődik. Ez optikai képtelenség; a napfény csak egyetlen irányból süt, ezért lehetetlen hogy más irányba vetődjön az árnyéka. Ha teheted javítsd! (Ecset, festék, tehetség van, miért ne tehetnéd? :-D )

A Verlaine-i képhez mindennek "ellenére" szívből gratulálok!

Üdv: Hajcihő

szinte ég, parázslik az ősz a képen