Csak a színvakságom múlt el szerelmedtől.
Csak az élet lett elviselhető, sőt szép is.
Az eső nem szomorít el -- a sár sem,
s a Napban megbúvó százezer szivárvány
közül egy hidat vert énfölém is.

Csak a gyilkos kór lehetősége szelidült
megbékéléssé -- mintha nem is lenne.
S az emberi hitványság, ha torkomig ér is,
csak szerelmed mentőöve őriz,
hogy el ne merüljek fulladásig benne.

Csak a levegő lett egyszerű és tiszta.
Villám kikerül, és vihar bújni enged.
Lábam alá símul bársony út szalagja,
S valami rendíthetetlen, ősi
nyugalomba burkol ringató szerelmed.