Rymmell !
:)

sztem mindenkiben ott van, csak elő kell csalogatni:)

Láttam és éreztem. Ez történt, amíg olvastam.
Mint a pihe, vagy a buborék, olyan finom benne a törődés. Természetes, ősi biztonságos mozdulat.
Megírtad, hogy lehessen nekünk is!

:)))

Ugyanakkor csak a maguk értékében joggal bízó alkotók nem sértődnek meg ezen. Következtetés: Joggal bízhatsz a magad értékében!:-)))

igen, igen, kell a külső, az idegen szem, hogy meglássa, amit a saját művébe szeretett alkotó elvakult örömében, hogy leírt pár jó kifejezést, nem vesz észre:)

Szívesen teszem!:-)

Hajcihő!
köszi, javítottam:)
sokat segítesz:)

Szia 0197!

Mint alkotó ember, tisztában vagyok azzal, hogy egy-egy mű megfogalmazása nem akaratlagos folyamat. A gondolatok spontán törnek elő. Azonban, hogy ne mellékesnek érezd őket, és akard megfogalmazni, fontosnak tartsd, az a saját készségeid, képességeid szerencsés ötvözete. Kb. ezt nevezik tehetségnek. Nehogy azt képzeld, hogy milliók ne éreznék ugyanezt, mint te, csak éppen te voltál az, aki képes volt előbányászni és megfogalmazni. Na ez az a megmagyarázhatatlan plusz, ami maga a művészet.

Az igék egyforma ragozásával meg semmi baj nincs, ha azok célzottak és pontosak, odaillők.

Ami pedig a magyar nyelv sajátosságait illeti, hát - elhiheted - pl. az angolok megpukkadhatnak, hogy nem képes a nyelvük főnévből, melléknévből igét, vagy fordítva, igéből, melléknévből főnevet stb. képezni. Mi több a nyelvük teljesen alkalmatlan pl. az időmértékes rímek alkalmazására, ez okból pl. a görög költészet időmértékes alkotásait csak prózában képesek a nyelvükre transzformálni.(Íliász, Odüsszea, stb.) Bezzeg nálunk még egy közönséges utcai névtáblán egy mesterember is képes erre: "Tóth Gyula bádogos és vízvezetékszerelő". :-DDD
Ami pedig a képzett szavakat illeti, ne hagyatkozz az angol alapból adaptált helyesírás-ellenőrző rendszerekre, mert fogalmuk sincs éppen erről a tulajdonságáról a nyelvünknek, hogy mi képesek vagyunk képezni a szavainkat. A képzett szavak pedig egybeírandók.

Üdv: Hajcihő

Magnólia!
minden tévhittel ellentétben a férfiak sokkal érzékenyebbek, mint a nők jelentős része, csak röstellik megmutatni, mert nem fér bele az elvárt férfiképbe:)

Hajcihő!
igazából nem is tudom, hogy mit válaszoljak, hiszen ezek a képek nekem természetes módon, szinte gondolkodás nélkül jönnek be, nem is gondoltam rá, hogy olyan nagy dolog lenne, nem is igen mutattam meg senkinek, csak itt és még egy helyen
ráadásul úgy gondoltam, hogy sok a hibája, az igék sorozatos egyforma ragozása, "várva, lépve, kacsázva, téve, vesztve"
a tudatvesztve elsőre így volt, de mivel mindig bizonytalan voltam nyelvtanilag, hittem az automatikus helyesírás javító proginak és szétszedtem, tehát köszi a segítséget:)

Ó, 0197!

Pont te értesz félre? Dehogy írtad te csapdának, direktbe!!! De mindenki más, aki olvassa (nők!) azt gondolja: Hát mégis vannak érzelmek a férfiakban?!
És bumm, beleesik a csapdába!!!!!

Szia!

Egy napja vakarózom, hogy mit is írjak erre a versedre, mert muszáj. Mert valami atavisztikus ösztönöket, emóciókat mozdít meg bennem, és - lefogadom - sokakban.
A "hétköznapi" ember felismerését fogalmazod meg "A fenébe, ezt én is írhattam volna!" Na ja. Ha tudnánk. De hát nem tudjuk, mert ha tudnánk, mi lennénk te.
Én még irígy is vagyok, mert én - készségeim, képességeim okán - még - tényleg - tudhattam is volna. De az én antennáim nem fogták ezt a látványt, érzést gondolatot. Ezt te adtad nekem, bevilágítottál a tudatom, érzelmeim azon zogába, ahol a homályba kuporodva létezik ez a kép, amióta csak megörököltem a tudatom az őseinktől évmilliók óta. Csak te tudtad előhívni!
Ember, ez a versed is egy igazi, valódi, új élmény, gondolatiság és fájdalmas szépség mindannyiunk számára, ezen a bolygón!
Gondolom, azt tudod, hogy kitűnőt alkottál, de azt is gondolom, hogy nem tudod, hogy mennyire!
Hát nagyon!

Meghajolok előtted!

És, hogy ne legyek kritika nélkül, mert azért alapjaiban gonosz vagyok:

"tudat vesztve" - írod. Nos - hála a magyar nyelv csodájának, ez egy képzett szó, következésképpen egybeírandó, vagy így: "tudatvesztve", vagy így: "tudat-vesztve".

Nézz csak utána.

Üdv: Hajcihő

Magnólia!
úgy gondolod, hogy csapdának írtam?
nos, csak annyit ehhez, hogy soha nem ismerte meg a vers alanya ezt a verset, és vélhetően nem is fogja

dunyha!
pillanatkép, egy hangulat:)

Most valami baromi durva nagy tapasztalatot irok le (nem költőit, hanem emberit): ezek szoktak a legnagyobb csapdák lenni, az ilyen szövegek!

Tanulság: nem szabad a költőt személyesen ismerni!

Bocsánat mindenkitől, akit esetleg megbotránykoztattam!

Csak nyelek itt nagyokat. Annyira szép, hogy sírni volna kedvem.