Csak mert nekem mindig bejött az élet?
Mert örömöt, szerelmet én nem csak remélek?
Mert a boldogság kék madara ? hisz csak én tudom dalát ?
Engem választott, az én vállamra szállt?

Irigykedtek, mert én megkaphatnám, amit ti nem?
Miért gondoljátok, hogy ez rám nézve szégyen?
Ha lenne agyatok egyb?l tudnátok
Nem én vagyok az, ki ilyet kihasználok.

A hátam mögött bezzeg, de nagy a pofátok
De pont ki engem szeret, pont annak mondjátok.
Abból kiindulva, mi van a fejetekben
Csak rosszat láttok minden tettemben?

Én nem vagyok képmutató,
élvezem az életet, és mindent, ami jó
Vállalom, ilyen vagyok, én ez vagyok
Kapod, amit látsz, nem sunnyogok, de nem is nem vádolok.

Lehet szeretni másképp is ? bár ti ezt nem tudjátok ?
Nektek a n? csak arra kell ? aztán futni hagyjátok.
Egy dolgot kívánok, és ez az örök átok
Amikor ? kit szeretek, - mint mindenkit, ?t is ?körbe járjátok?.

Mert körbe jártok mindenkit ? nyáladozva ?
Magatokat dics?ítitek mindenkinek áradozva.
Közben ?dics?? tetteitek azzal takarjátok,
Hogy mindenki utálatát rám irányítjátok.

Ti lelki szegények ? kik nem tudjátok, mi a fájdalom ?
Egy dolgot érzek irántatok, mélységes szánalom.
Dolgokat - amiket csak ti csináltok - rólam pletykáltok
Vagy olyanokat, miket csak nyál csorgatva kívántok.

Mert az ételt ? mint én - ti is sózzátok,
És hajszoljátok mindenhol a remélt boldogságot.
De - mert én elfogadom ? nekem finomabb a só,
Hozzám - mert figyelek rá ? kedves minden szó.

Csak mert örültem mindennek, mit az élet adni tudott,
és így nekem mindenb?l több és jobb jutott?
Most ? mert nektek így könnyebb ? vegyek maszkot miattatok?
Éljek egy életet, ami nem én vagyok?

Szánalomra se méltó szentséges álszentek
Nagyon elegem van már bel?letek
Legszentebb álszentek
Hánynom kell t?letek.

Egy élö ember

Jobb, ha életed teljes erejét felhasználva hibát követsz el, mint hogyha reszket? lélekkel gondosan elkerülöd a hibákat. A felel?sségtudat azt jelenti, hogy felismerjük az élvezetet és az árat, ezen felismerés alapján választunk, és aztán együtt élünk a választással, aggodalom nélkül.

"Furcsa - gondolja a fény harcosa. - Annyi emberrel találkoztam, aki minduntalan a legrosszabb oldalát igyekszik megmutatni.
Bels? erejét agresszivitása mögé rejti, magányától való félelmét pedig a függetlenség látszatával leplezi. Valójában nincs önbizalma, mégis fennhangon hirdeti erényeit."