Feltöltve: 2009-07-15 23:39:02
Megtekintve: 6061
102. TAVASZ
Most felkel a szél, és nyúlik a fűszál,
Fényesebb egyre az aranyhasú nap,
Csillan a tócsa, borzasan ágál
ágon a csíz, s egy cérna-dalba kap.
Fütyülik a fák, és zengik a bokrok,
Mozdul a földben ébredni a mag,
Kikeletnek ujjonganak körben a dombok,
Diadallal indul a tavasz-léptű had:
A gyöngyszínű csiga,
A kusza kicsi sün,
A lágyhasú gyík is,
-- mind odakünn!
Pattan az ág, és
bomlik a bimbó,
Készül a bölcső,
Kicsike, ringó.
Kékhátú bogárka
szeme se rebben,
Alszik a szirmon,
Fürdik a cseppben.
Fényesebb egyre az aranyhasú nap,
Csillan a tócsa, borzasan ágál
ágon a csíz, s egy cérna-dalba kap.
Fütyülik a fák, és zengik a bokrok,
Mozdul a földben ébredni a mag,
Kikeletnek ujjonganak körben a dombok,
Diadallal indul a tavasz-léptű had:
A gyöngyszínű csiga,
A kusza kicsi sün,
A lágyhasú gyík is,
-- mind odakünn!
Pattan az ág, és
bomlik a bimbó,
Készül a bölcső,
Kicsike, ringó.
Kékhátú bogárka
szeme se rebben,
Alszik a szirmon,
Fürdik a cseppben.
Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 102.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!