Nem voltam még senki Asszonya,
Nem várt még ennyi fájdalom se rám,
De nem is emelt égbe senki mosolya
így, igazán!

Feküdtem pipaccsal hímes rét ölén,
Számláltam kisbárány-felleget,
De hívhatna vissza ezer tünemény,
én nem megyek!

Semmi nem volt eddig! Semmi! Semmi!
Minden csak ezután jöhet!
Jólesik mindent megtagadni,
volt örömöket!

Minden olyan volt, mintha próba lenne,
Hétpróba, százpróba -- száz halálom!
Mintha egy igazi darab készülődne,
amelyre vágyom!

Ó, mennyi mindent fogok merni!
-- Várhat sötét és fény reám, --
Mindenbe fulladásig merülni,
úgy igazán!

Asszonya lenni annak az Egynek,
akinek mégis érdemes,
Ki ormán áll az éji hegynek,
s tűz-ékszeres!

Születni újból -- szentül, igazán!
Vénusz-habokból, kagyló-gyöngyburokban...
Kedves! Egyetlen! Tekints majd reám
új holnapodban!