Dícsérj meg olykor, Istenem!
Néha sikerül szépen élni.
Világ-markoló félelem
szorításában cseppet félni.

Néha sikerül minden gondot
láthatatlan kezedbe tenni,
Gyermektől kölcsönkért bizalommal
megfogni ujjad, s tovább menni.

Csak ezt a fél-mustármag-hitet
porciózd ki mindennap nekem!
Hogy ne vesszen éhen a remény,
S ne szüljön szörnyet az értelem!

Dícsérj meg néha -- nem túl érdemest.
Lásd, megbénít a Szó hiánya!
Tedd, hogy ne záruljon reám
ez a glóbusznyi magánzárka!

Add, hogy kicsinyke sorsomat
olyan súlyosan ne cipeljem,
Vezérlő fénnyel, Uramisten,
segíts meg néha-néha engem!