A világ stresszelőkre és stresszeltekre oszlik, de olykor helyet is cserélnek.Az is előfordul: a tegnapi stresszelő a mai harcmezőn már erősen stresszelt, majd pedig oszlik.Hű de sok példát tudnék hozni erre a Hungarian történelemből!Ám nem hozok most, mert ez a kis írás nem azért van, hogy stresszeltessem önmagam.
Stressz egyébként elvileg két fajta van: jó stressz és rossz stressz.A Hungarian köznép csak a rossz stresszt ismeri, a fent lévő stresszelők viszont inkább csak a számukra jó stresszt: hű de szép summa esik le azért a csilicsalárdkodásért! Sok példát tudnék hozni az ilyesfajta jó stresszekre is, viszont ami e sokszor eléggé közönségesen viselkedő fenti népségnek jó stressz, az a lenti köznépnek rossz stressz, - ezen kis írásom pedig nem stresszelni akar, hanem éppen ellenkezőleg!
Lent is vannak stresszelők, persze, a köznépben, éppen elegen.A lenti stresszelők ellen könnyebb védekezni, - de azért nem könnyű.Ebben segíthet a vers.
No nem maradandó, klasszikus alkotásokra gondolok.Dehogy!Azok írása rendszerint nagy stresszel jár az alkotó számára.Hű de sok példát tudnék hozni a klasszikusok halála után őket egekig dicsőítő és ravaszul hamisító Hungarian irodalomtörténetből is, míg az alkotók életében... Ám nem hozok, mert, mint fentebb írtam, nem stresszeltetni akarom magam. Megtapasztalt ilyesmit - viszonylag enyhébb formában ugyan - az az irodalmi Katona is, aki később együtt bánkódott Bánk bánnal.Jól ellátták stresszel az akkori merániak, pedig még hol voltak azok a mai piacmerániaktól!
Egyébként nem csupán klasszikus verset, de még egyszerűen jó verset sem érdemes írni.Az is csak stresszeléseket hoz.Hű de sok példát tudnék felhozni erre is, de...no szóval ez a kis írás most nem erről szól, mert, ahogy az előbb írtam...
A stresszelés ellen ki nem mondott, csak fejben megírt, és ott is maradt, erősen alkalmi versikék használhatnak (az agylágyulás mellett, de az nem védekezés, hanem a természet biológiai ajándéka, ami képessé teszi az illetőt, hogy ne értse meg azt a sok érthetetlent, amin mások bosszankodnak, és amivel tele van a Hungarian átokközélet és átlagos köznépi élet).
Mindjárt hozok is példákat a versek stresszvédő hatására. Sorban állunk a hercsegula-intézés bürokratikus hivatalában (az intézés ma bürokratikusabb, mint a huszadik évszázad második felében, ami akkor hercehurcás fél volt csak a feleknél, azt most kiegészítették, a személyiségi jogok állítólagos védelmében, persze, azért meg kell jegyeznem, az igazság kedvéért: a személyiségek is egyre rosszabbak, a jogok meg...no de erre sem akarom most sorolni a példákat, mert...).
Hol is maradtunk?Ott, hogy sorban állunk hercsegula-intézőben.Egy igen kövér néne elém tolakszik, ami még rendben volna, hiszen tolakodós ország ez, de ráadásnak esernyőjének nyele megböki a bordámat.Ez részben baleset, részben a néne tolakodásának következménye.Ha szólok valamit a nénének, akkor valószínűleg visszaszól.Nem szépet, mert a szája sem látszik szépnek. Valószínűleg csúnya szája van, átvitt értelemben is.No szóval stresszelni fog.Ám én költök egy versikét, amelyik most, alkalmilag, sokat ér, ha a Hungarian Szépirodalomnak egyébként fabatkát sem:

Nem helyeslem, Tisztelt Néne,
hogy cselesen elém méne!
Amíg így nyomult előre:
belém bökött esernyője.
Ám ha mesél egy jó sztorit,
kegyesen megbocsátom itt!

Persze, mindezt csak magamban mondom.El is mosolyodom.No és mi történik, mintegy varázsütésre?A néne beszédbe elegyedik az egyik asszonykával, akit, kiderül, látásból már ismer, és elmeséli, hogy mint járt a lánya Lajcsival.Nem a lagzisssal, de volt lagzi is.Meg később zenebona is.
Eléggé megszokott, lapos Hungarian családi történet, és azt sejteti: ez sem fog happy end-del végződni.A lényeg azonban, hogy a rossz stresszt, amely a néne szájából egyébként várható lett volna, elkerültem.
Később ótómobilon utazom, nejem vezeti.Nejem nem lépi túl a megengedett sebességet, de háta mögött egy türelmetlen autós megnyomja a dudát.Nem azt, ami a mellette ülő termetes feleségén teremtődött, hanem azt az ijesztő hangút. Feleségem mutat valamit a gaz dudanyomogatónak, én viszont írok neki egy verset:

Hozzád a versem így utál át:
- Nyomogasd a párod dudáját!
Bár lehet, hogy nem tehetsz róla,
te Hungarian idióta,
mert így születtél, mégis, kérlek,
maradékát keresd az észnek!
Szabályt betarts!Sok isten barma,
elég baj: gyakran be nem tartja...

E versikével azonban nem ajándékozom meg a hátunk mögötti úrvezetőt. Később a hatalmas fekete autó, az autónkat hajszoló dudással és annak termetes feleségével együtt, diadalmasan elhajt mellettünk.Türelmetlenségének oka homályban marad.
Gyakran kimegyek a piacra is.Ott kevés a stresszelő, mert a legtöbb árus becsületes, csak annyira csapja be az embert, hogy az ne vegye észre.Ha nem veszi észre, akkor stressz sehol.A stressznek egyik előfeltétele, hogy észrevegyék.
Az egyik eladó néninek igen becsületes arca van.HUNGARIAN ribizlit árul, no mondom, mint jó hazafi, tőle veszek.A vörös ribizli elegáns műanyag dobozokban van, mondja a néni, ne sokalljam az árát, mert egy kiló van a dobozban.
Otthon fiam, merő kíváncsiságból, leméri.Dobozzal együtt 75 deka, tehát nem egy kiló, hanem kilóg.Mármint a lóláb.
Legközelebb, amikor elmegyek a néni mellett, így korholom, de csak magamban:

No te kedves Nénike!
Igen csúnya két ige:
az egyik a MEGTÉVESZT,
megtévesztett rajta veszt,
a másik meg HAZUDIK,
gazdagsághoz még ha híd,
akkor sem szép egyik sem.
Én így látom, - és te nem?!

A néni mást lát, mint én, - de az, amit lát, az ő piacdemokráciás magánszempontjából, nyilván zsebértékesebb számára.Nehéz is egyszerre látni pofátlan profitot és lélekemelő becsületet!
Nejem jobban megjárta az egyik élemiszerboltban: pénztárcáját vásárlás közben zsebtolvaj kaparintotta meg.Igaz, nem zsebből tolvajkodta ki az erkölcsileg elítélendő módon pénzszerző, hanem táskából, és annyiban - látszólag! - rajtavesztett, hogy a bolt videokamerája felvette a jelentetet, a zsebtolvaj pedig a felvételen olyan jól látható, mint egy esküvői fényképen.(Írtam is erről "A zsebtolvaj" címmel.)A rendőrség villámgyorsan működött, már úgy értem, hogy villámgyorsan lezárta a nyomozást, a kitűnő videofelvétel ellenére.Ezt egy kicsit nehezményezhetném, bár, igaz, ami igaz, a zsebtolvaj a rendőrség dolgát nem könnyítette meg azzal, hogy a felvétel mellé névjegykártyáját is otthagyja, lakcímével és telefonszámával. (Becsületére szolgál viszont, hogy a pénztárcában levő okmányokat mintegy kétszáz méterrel odébb még aznap eldobta.)
A rendőrségen nagyon udvariasak voltak velünk, elismerem, és csupán néhány órát kellett várakoznunk, de utána tíz perc alatt elkészült a lopás iránti panasz bejelentéséről szóló jegyzőkönyv.A nyomozást ugyan mintegy két héten belül megszűntették, finoman célozva arra, hogy bár a videofelvételen jól felismerhetően ott van a zsebtolvaj, ők személyesen azonban nem ismerik.Majd, ha véletlenül megismerkednek vele...
Nos én nem hibáztatom a Hungarian Rendőrséget!Dehogy!Mit tehetne szegény? Hiszen annyira lefoglalják minden idejét a tüntetések!Inkább a tüntetőkhöz írtam figyelmeztető verset:

Kis icce, meg nagy icce,
mire van a police?
Bamba Pista, Buta Pál
tüntetni minek járkál?
Rendőrség odarobog.
Felállnak a kordonok.
Kiáltozás tör elő,
s valahol a betörő
markába nagyot nevet:
- Police itt nem lehet!
A téren van, ott a gáz,
itt meg nékem áll a ház!
Ott áll a bál, itt a bolt,
itt lesz van-ból, másnak, volt!
Gaznak pompás jó világ:
piacdemokráciád!

Persze, ezt a kis verset a tüntetőknek nem mondom el, csak úgy magamnak jegyzem meg, mert a stressz, az stressz, de ha fejen talál egy tüntetői polgárkörből kirepülő üvegpalack, akkor a stresszre jön a feksz.Kórházban.
Az üvegpalackról jut eszembe, hogy egy bizonyos szellem kiszabadult a palackból.A történelem ugyan beszédesen bizonyította már, ráadásul sokszor, hogy ez a szellem nem jó szellem, hanem ellenkezőleg, - no de ezeknek a kemény Hungarian koponyáknak ugyan beszélhet!Mindenekelőtt azért, mert a koponyák ugyan kemények, de ami a csonttartályon belül van náluk...
Ha utóbbira gondolok, egyúttal arra is: vannak stresszek, amelyekkel szemben nem lehet csupán versekkel védekezni...

(2009)