Milyen lehet egy szalagtűző?!
(Műsor szalagtűzőre)

Maris: Kedves végzős diáktársaink…
Alexa: TH… Nagy dolog.
Attila: Mármint?
Alexa: Végzős diáknak lenni. Nem olyan nagy szám. Sok egyforma ruha mászkál itt zenére… Most nézz rájuk! Mint a kínaiak népünnepély idején. Azok is kicsik, az önbizalmuk nagy és nem lehet megkülönböztetni őket.
Attila: Már megbocsáss, de ballagó diáknak lenni kitüntetés, megtiszteltetetés, elismerés. A nagybetűs élet küszöbén állni.
Alexa: … Majd jól megbotlani benne…
Maris: Hmm. Szóval kedves ballagó diákok e napokban, hónapokban életetek egy új szakaszához érkeztetek. Eltelt négy év…
Alexa: Hú, de hosszú négy év…
Maris: (Alexa felé fordul és kifúj egy nagy levegőt.)
Alexa: Naaa! Ne nézz így rám! Nehogy azt mond, hogy nem voltak kimerítő és cefet hosszú évek?
Attila: Ugyan, csak nézőpont kérdése.
Alexa: Hát, akkor én nagyon kancsal vagyok!
Attila: Belegondoltál már, hogy azért az a négy év mennyi tudást halmozott fel? Ez több mint remek, nem?
Alexa: Na jó ebben azért lehet valami. Még sosem puskáztam olyan jól, mint idén.
Maris: Tehát ebben a négy évben sok minden történt és történik veletek…
Alexa: Hu-hú!
Maris: (Szigorú pillantást vet Alexára) remélhetőleg sok jó (Alexa bólogat) és csak nagyon ritkán rossz dolgok.
Alexa: Olyanok is akadtak!
Attila: Sajnos! (Attila Marisra néz) Jaj bocsánat!
Maris: (Legyint) Ezek a dolgok döntően hatnak jövőtökre, mely immár új irányt vesz!
Alexa: Ja vagy dobbantasz vagy koppansz!
Attila: Aki tanul és tisztességesen gyarapítja tudását, az nem koppanhat.
Alexa: NAGYOT!
Attila: Hiába, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. S mint tudjuk holtig tanul az ember.
Alexa: (Csúnyán néz) Hol, mit tanul az ember?
Attila: Hát…gondolom az iskolában.
Alexa: Jaaa, hogy ott. Ott igen. Elvileg azt kéne.
Maris: Szeretnénk, hogy az út melyet járhatónak véltek, s melyen tovább mentek biztosítsa nektek a boldogságot.
Alexa: Van valakinek zsepije?
Attila: Cssss!
Maris: Mára már véget értek a gondtalan diákévek.
Alexa: Na nee!
Attila: De!
Maris: Az érettségi küszöbén álltok, s azon túl is kemény munka vár rátok.
Attila: Így van, aki nem tanul ne is egyék, tartja a magyar közmondás!
Alexa: Te! Figyelj csak barátocskám, nem gondolod, hogy akkor már a suli negyede éhen halt volna? Na meg aztán azt akarod, hogy a halálozási arány az egekbe szökjön? Ne adjál már ilyen gerinctelen ötleteket a diáksággal a rovására. Hát gondolkodjál már!
(Attila mérgesen válaszolni akar, de Maris közbevág)
Maris: TALÁN… évek múltán szívesen gondoltok a ma fárasztónak, s hosszúnak tűnő órákra.
Attila: Hát igen azok a matekórák. A számok gyönyörű világa.
Alexa: Hát nekem elég tört az a világ.
Attila: Ugyan!
Alexa: Pedig a nehéz a négyzeten kimerítette a matekóra fogalmát.
Attila: És a magyarórák? Nyelvünk ékességéről tanulunk! Nagy emberek gyönyörű verséről!
Alexa: Na, ne! Pár elvont figura írt néhány rímet, nagy szám! Ilyet bárki tud.
Attila: (Szemtelenül végigméri Alexát és flegmán válaszol) Na ne mond, nem gondolná az ember… Különben is lefogadom, fogalmad sincs róla, hogy ki az a Tóth Árpád! Biztos nem ismered…
Alexa: Miért ő ismer engem? ... Viszont az idegen nyelv az jó óra volt. Bár soha egy szót se értettem, de jól hangzott az biztos!
Attila: Kegyetlenség!
Alexa: Mi?
Attila: Hogy ilyen hülye vagy!
Alexa: Néda, hogy felvág, pedig én is tudom mi történt az Egri csillagokban.
Attila: Na mi?
Maris: (Közben megcsóválja a fejét és az órájára pillant?)
Alexa: Hát a törökök jól lerohanták Eger várát! Mint a villán úgy körbepusztították Magyarországot.
Attila: (kárörvendően) Hát azt nem hiszem, mert 150 évig csücsültek rajtunk.
Alexa: Na és? Lassú villám volt!
Attila: Te … földrajzzseni!
Alexa: Hát igen! Én is tudom ám, melyik út vezet itt Buda! (Úját Attilára szegezi) de nem vagyok paraszti rangsorba, mielőtt célozgatnál rá!
Attila: Ééén? Soha. (Ironikusan)
Alexa: Na azért! Okos vagy ám én. A biológiatudásom akárcsak Einsteiné.
Attila: Kár, hogy ő fizikus!
Alexa: És? Honnan tudod, hogy bioszból nem volt egy lángelme?
Attila: (Szólni akar, de inkább megcsóválja a fejét.) Na jó hagyjuk.
Maris: Remek! … S kívánjuk, hogy ezek a diákévek, a tanáraitok munkássága, s a sok tanulás segítse előbbre haladásotokat a sikeres érettségiben.
Attila: (Ránéz Alexára) Hát ahhoz még Fortuna hatalma is kevés, hogy te azon átmenj.
Alexa: Na és aztán, nem is ismerek semmilyen Fortunát! Különben is majd meglátjuk, ki nevet utoljára!
Attila: Én röhögni fogok. Rajtad!
Alexa: Hát aztán nem tudom miért?
Attila: (Nevet) Néz már magadra! Téged biztos nem az eszedért fognak elrabolni!
Alexa: Téged meg pont azért nem!
Attila: Mer? Talán butának tartasz?
Alexa: Nem, dehogy! Csak 120%-ig strébernek!
Maris: És utoljára azt kérném, hogy ne legyetek olyanok az érettségin, mint ő (Attilára mutat), mert akármilyen okos, nem bízik magában és be fog görcsölni érettségin. Tanuljatok eleget, de néha lazítsatok is egy kicsit és bízatok magatokban, meg a tudásotokban. Viszont nála (Alexára mutat) lényegesen többet tanuljatok és a céljaitokat mindig tartsátok szem előtt mikor a tételek a kezetekbe kerülnek. Szóval legyetek olyanok, mint én! Tökéletesek!
Attila-Alexa: EGOISTA!