Az egérszámtan szerint négy cicánál több egéröröm a három, annál a kettő, méginkább az egy...ám a legnagyobb a nulla cica, vagyis a cicátlanság.
No egéröröm ide, egéröröm oda, - a szóbanforgó, illetve mesébenforgó cicák mégis négyen voltak: Cicamica Amál és Kamilla - ikertestvérek, valamint Kandúr Kelemen, a híres macskaköltő, aki Amálkának csapta a szelet, valamint Karmos Bandi, becenevén Banduska, akinek szíve Kamillához húzott, méghozzá erősen.Apropó, patkós ló! Nem ismeritek Kelemen Amálkához írt híres versét? Tudjátok, ezekkel a nevezetes sorokkal:

Ó, gyönyörűségem, Amál!
Szívem mindig Neked danál!
Találkozzunk, szép Amálom,
a háztetőn, a nagy bálon!

Találkoztak.Amálka versét megirígyelte Kamilla és ő is költeményt követelt udvarlójától.Banduska nem volt költő, alig-alig tudta összehozni ezeket a sorokat:

Ha illatod a légbe illa,
kandúrszívem ugrál, Kamilla!
Írtam e verset egérbőrre...
A farkincás kiment belőle...

Hová ment a bőrét elhagyó egér? Elárulom nektek, kis kíváncsiak: Banduskába bandukolt...
A négy cicára jöttek jobb napok, de végül egy nagyon rossz is bekukkantott hozzájuk.Éppen a kamrát takarították, amikor a gazdasszony nyakoncsípte őket.Igaz, ami igaz, senki sem bízta meg őket kamratakarítással, - de hát elnézhették volna tétlenül a nyitva felejtett ajtón át, hogy milyen rendetlenül lógnak a májas- és véreshurkák, milyen ferdén fekszik a polcon a sonka? Rend a lelke mindennek - tartja a közmondás, amivel a cicák nagyon egyetértettek, és a disznóbólvaló rendetlenségek egyrészét eltakarították magukba.A többi részével is ezt tették volna, de jött a nyakoncsípés.
Négy cicát az udvariatlan seprű kitessékelt az udvarra.Négy cica megsértődött.Négy cica világgá ment.Azt gondoljátok, hogy ez már tizenkét, azaz tucatnyi cica?! Dehogy! A mesekezdeti cicák ők mindháromszor: Amálka, Kamilla, Kelemenke, Banduska.
Sokféle tájon járt a négy cica, megismerték a mondást: egyszer hopp, máskor kopp.Így értek el egy különös országba, mint Kelemenke elnevezte, Macskátlanországba.Még a király is úgy bámult rájuk, mint borjú az új kapura, mivel, mint alattvalói, ő sem látott még macskát sohasem.Kandúr Banduska, cicatársai nagy meglepetésére, elővett egy fényes rézdobozt és kinyitotta.Öt eleven egér dugta abból elő rózsaszínű orrocskáját.
- E kis állatkákat neked hoztuk ajándékba, felséges király! - hajlongott Banduska.Ám ne feledd: nagyon rágnak! Ha az egér rág, bánja a nadrág! No és nem csak a gatya, de gatyában az atya!
A király, akárcsak alattvalói, még sohasem látott egeret, most is bámult, mint borjú az új kapura, de emellett örvendezett is:
- Nálam rághatnak, nem vagyok én ágrólszakadt szegény! Köszönöm! Hívjátok a királykisasszonyokat!
Öten voltak a királykisasszonyok és a csinos farkincások láttán boldogan visítoztak.Mindegyiküknek jutott egy cincogó.A király pedig pompásan megvendégelte a cicákat.
Igen, de talán hallottátok a mondást: nincsen öröm üröm nélkül, azaz az öröm mézébe gyakran belecseppen egy csepp keserű lé.No ha cseppen, cseppen, de ha beleömlik, az megint más!Az egerek a királykisasszonyok szobáiban megrágták: 1. a selyemfüggönyöket, 2. a díszpárnákat, 3. a bársony ágytakarókat, 4. a kisasszonykák pompás ruháit, - de illetlenül még 5. a bájos lábacskákra illő cipellőket is!
Bánta most már a király, hogy nem figyelt fel eléggé Banduska egérrágásra figyelmeztető szavaira! Hívatta a cicákat, tudakolta erősen: mit lehet most tenni?!
- Szerencséje van, király uram, - hajlongott egyszerre Banduska és Kelemenke, a cicalányok pedig bájosan bólogattak - mert okleveles egéreltűntetők vagyunk mind a négyen! A tanácsunk: fogadjon fel bennünket, ne garasoskodjon, a többi a mi dolgunk. Móresra tanítjuk azokat a pimasz cincogókat!
A király megfogadta a tanácsot: szolgálatába fogadta a cicákat.Ezt bölcsen tette, mert az egerek nagyon szaporodtak is, de Amálka és Kamilla is gondoskodott a kandúrok segítségével újabb és újabb kiscicákról.Az egerek ugyan másképpen vélekedtek a cicáknak kedvező királyi döntésről, de hát nemigen várhatunk egyhangú egyetértést még egy Macskátlanországból lett Macskásországban sem.