Megrepedt nádat -- engem -- jaj, ne törj el!
Könyörületesség, ne ítélet
legyen szavad, a naponta kutatott...
Beteged vagyok és szegényed.

Bizodalomnak kútfeje, irgalom!
Szomjúságom, ez a földi
gyötrelem szikkaszt naponta:
Forrásod máris örökölni!

Türelmetlen. Konok. Engedetlen. Árva.
S mi minden még, ami lényem!
Naponta érted suttog, könyörög, kiált:
Emeld magadhoz egészen!

Csüggedő vagyok. Szívem roppanó üregesre
rágta már annyi, annyi féreg!
Mérj meg naponta izzó kegyelemmel.
Mene tekel... Lásd, csak ennyit érek.

De ha nem tudnám, hogy értem jöttél,
-- kilencvenkilec pihen hűvös almon --
a századikért, aki elveszett,
-- abba NAPONTA kéne belehalnom!