Feltöltve: 2009-07-01 16:14:23
Megtekintve: 6144
mitől félsz..
Ha elmennél tőlem küszöbödre ülnék,
hívnálak, jöjj velem haza,
Lábadat ölelném a lépcsőn sírva,
nem mennék el onnan soha.
Maradnék és csak könyörögnék, lesném
mikor jössz már velem haza,
Gyűrött kabátom lenne a párnám, ha
rám találna az éjszaka.
Míg ülnék a lépcsőn válaszra várva,
összesúgnának az emberek,
-Látjátok milyen öreg és árva,
s úgy zokog akár egy kisgyerek.
Ha égne a villany ott fönn a szobádban,
s kihajolnál az ablakon,
Egy koldus nézne rád, koldus ruhában,
ki szívedért könyörög vakon.
S te futnál, ölelnél, csókolnál sírva,
s én vinnélek gyorsan haza,
-Zokogva mesélném újra meg újra,
mit is álmodtam én ostoba....-
hívnálak, jöjj velem haza,
Lábadat ölelném a lépcsőn sírva,
nem mennék el onnan soha.
Maradnék és csak könyörögnék, lesném
mikor jössz már velem haza,
Gyűrött kabátom lenne a párnám, ha
rám találna az éjszaka.
Míg ülnék a lépcsőn válaszra várva,
összesúgnának az emberek,
-Látjátok milyen öreg és árva,
s úgy zokog akár egy kisgyerek.
Ha égne a villany ott fönn a szobádban,
s kihajolnál az ablakon,
Egy koldus nézne rád, koldus ruhában,
ki szívedért könyörög vakon.
S te futnál, ölelnél, csókolnál sírva,
s én vinnélek gyorsan haza,
-Zokogva mesélném újra meg újra,
mit is álmodtam én ostoba....-
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-07-12 19:09:56
Kedves fefo, szavaid úgy ömlenek belőled mint a gyöngyszemek... " el nem könnyek tengerébe rejtik a szerelem éltető vizét" , köszönöm, hogy ez a szép gondolat az én versemmel szerepel egy oldalon.
2009-07-09 08:11:32
Van mikor az álmaink hazudnak,
próbára teszik a lélek erejét,
s az el nem sírt könnyek tengerébe
rejtik a szerelem éltető vízét.
Ám az álmok sohasem hazudnak,
csak feltárják a lehetséges jövőt,
homályba szőtt múltat torzítanak
figyelmeztetőn a holnapunk előtt.
bocs a kis visszhang-versikéért, de a te szépséges versed elgondolkodtatott. Nagyon örülök én is hogy megtaláltalak. Üdv. fefo
2009-07-04 15:05:34
Köszönöm, megérkeztem Édes.